Jósika Miklós: A nagyszebeni királybíró

"Ugyanazon nap reggeli óráiban, melynek estéjét Szász János királybíróval, Salesius és Maltes urakkal töltöttük, Déli János, fiatal segesvári polgármester együtt ült feleségével a reggelinél. Déli János, mint már hallottuk, csinos férfi volt, alig pár évvel idősb Szász Jánosnál. Magas, karcsú alak, szabályos arc. De zárkózottság és gyanakvás árnyéka ült vonásain, s nagy, kék szemeinek kifejezése, ha indulatba jött, ami gyakran megtörtént, időnként baljóslatú volt. A polgármester, mióta meggazdagodott, sokat válogatott háztartásában is. Főleg konyhája volt híres a vidéken. Vendégeket ritkán hívott; de ha megtörtént, némi fitogtatással tárta ki előttük vagyonát, és jól tartotta őket... Mióta a szép Sommervald Johannát feleségül vette, cselédeit is megszaporította, s adta a nagyurat a városkában. Mindez kevés ízléssel történt, s még eddig ideje sem volt az asszonykának kezébe venni a háztartás gyeplőit. Őszintén szólva, nem is sok kedvet mutatott hozzá. Déli a reggeli órákban egyszerű, német szabású öltözetet viselt. Miként mindazok, akik a németországi iskolákban tanultak, ő is otthon a hivatalnoknál szokásos magyar szabású öltözetet olykor németessel cserélte el. Johanna, kit szülőinél vánkosok közt s behunyt szemmel láttunk, feltűnő szépségű teremtés volt, és a bús, komoly, szenvedő kifejezés még növelte a bájos, finom arcnak érdekességét. Aki gyöngéd bőrére, bágyadt szemeibe pillantott, sejtette, hogy olyan nővel van dolga, aki folytonos szelíd gondolkodást kíván, mint az üvegházi növény. Aranyszínű szőke fürtjeit könnyű, aranycsipkés fejkötő szorította le. Öltözete egyszerű, házias volt, de ez időben még a tehetősebb hölgyek is egyszer öltöztek napjában, s a sötétszínű ruha nyilván egész napra volt szánva. Hanchen arca elfogultságot s szórakozottságot árult el: de feltűnt, mennyire törekszik erőt venni gyengeségén és levertségén, amely annyira ellentétes volt egykori vidámságával."