Kalmár-Makara: Ehető és mérges gombák

Az ehető és mérges nagygombák száma csak kis töredéke az összes gombának. A szabad szemmel nem látható mikrogombák és az ezeknél nagyobb, de a gombagyűjtő számára érdektelen fajok jelentősége a természetben és az emberek kapcsolatában rendkívül jelentős. Közismert, hogy a növények betegségeinek nagy részét élősködő gombák okozzák, amelyek a gombarendszer különböző osztályaiba tartoznak. Ezek a gombák részben talajlakók, részben a növények szárát, a fák törzsét, a leveleket vagy a gyümölcsöt támadják meg. Legismertebbek közülük a lisztharmat, a feketefoltosság, a szeptóriás foltosság kórokozói, a rozsdagombák, üszöggombák, a peronoszpóra, a monilia, a szürkepenész stb. Az közismert, hogy élelmiszereinknek, a kenyérnek, befőttnek stb. penészesedését is gombák okozzák. A nyirkos lakásban a különféle tárgyakon vagy a falon megjelenő zöld avagy fekete penészbevonatok jelzik, hogy a gombák a legváltozatosabb helyeken is megtalálják életfeltételeiket, és minden szerves anyagot megtámadhatnak. A fagerendák lassú korhadása, a házigombától megtámadott épületfa és tűzifa gyors pusztulása, elkorhadása világosan mutatja a száraz faanyag gombásodását. Az élő fákat megtámadó erdészeti kártevőkkel együtt az ilyen gombák kártétele milliárdos értékre szökhet. A gombák egy része emberen vagy állaton is élősködik, bőrgombásodást, lábgombásodást, és egyéb gombás betegségeket okoz. Sőt, még a belső szervekben is lehetnek kórokozó élősködő gombák. Az emberben leggyakoribb a nyálkahártyákon terjedő, fehér bevonatot okozó élesztőszerű gomba, a Candida albicans. Egyes állatbetegségeket ugyancsak mikrogombák okoznak, és jelentős probléma a penészedő takarmány is. Csak újabban figyeltek fel arra, hogy egyes penészgombák által termelt rendkívül hatásos méreganyagok (pl. az aflatoxin) tömeges állatelhullást okozhatnak. A valódi gombák törzsében több mint százezer gombafajt ismerünk; ezek egy része káros, nagy részük hasznos.