Karácsony Benő: Napos oldal I-II. (Egyben)

"Összekötöztem néhány pár csirkét és elindultam velük a fürdőtelepre. Veronkát nem vittem magammal, mert nagy vinnyogást csapott, hogy csirkéit, akiket a térdén pipisgetett, szívtelenül eladom. Nevük volt már, egyenkint el is búcsúzott mindegyiktől. Azok meg nem tudták, mi lesz velük, kérdőleg csipogtak rá a kosárból. Nagy lehetett közöttük a barátság, egy délután, hazajövet ott találtam őket az asztalon, amint a kis vakarcs nagy döcögve betüzgette nekik Hugó Viktor Nyomorultakját.
A kosarat Maszat hozta a szájában. Szívesen vállalt minden munkát, csak hogy jó szemmel nézzek rá. Éhezett ő is; eljárt ugyan néha vadászatra, de ez nem sokat jövedelmezett. Rossz kocavadász volt, a dúvadak és süldőnyulak könnyen kifogtak rajta.
A csirkéket kiraktam az ivócsarnok mellett, hamar túl is adtam rajtuk, egy pár kivételével. Nagyon dohányozhatnékom volt, Maszatot otthagytam a két csirke mellett és elmentem dohányt venni. A golyvásgalamb külsejű fehérnép, akit a városból jövet megzörgettem egy kicsit, felismert és vihogva kérdezte, hogy mit akarok azzal a két csirkével. Megmondtam, hogy eladni hoztam be őket. Erre még nagyobbat vihogott. Még két más lány is előkerült és csúfondárosan alkudozni kezdtek a csirkékre. Heherésztek, nagyokat izegtek-mozogtak, mintha valami rossz helyen csiklandoztam volna meg őket. A csibepár ijedten pityegett, én meg hallgattam a három lány buta gurgulázását. A zenepavillont jelképező állványon megszólalt a térzene, a lemez égy tangót játszott, mire a golyvásgalamb társai felé hunyorítva megkérdezte, hogy »üzletzárás után« lesz-e szerrencséjük a táncteremben? — Akár most is — szólottam kifogástalanul. Magát, szép galamb, mingyárt fel is kérhetem. Ujabb gurgulázások következtek, végre a testes lány a másik kettő biztatására belement a mulatságba, igen jó gurgulázási lehetőségeket kínált a dolog, kegyesen átengedte hát derekát. Megforgattam néhányszor, ő csak egyre röhögött és komolytalanul ugratta húsos kebleit, mint nyegle huszár a lovát. Egy, kettő,, három — számoltam magamban és a háromnál, amikor éppen egyj fordulóhoz értünk, szórakozottan elengedtem és ő a centrifugális törvény alapszabályainak engedve, beleesett egy virágágyba. Mint aki jó munkát végzett, felemeltem a csirkéket és tovább álltam. Cérnát vettem a boltban és egyebet is, ahogy Veronka meghagyta. A mészáros udvarára is elnéztem, hogy olvasztanivaló hajat vegyek. A mészárost valami hosszú ürüggyel ott tartottam az udvaron, amíg Maszat a húsmérő bódéhoz talált és kiadósakat falt a hulladékos ládából. Már messzire jártam, amikor eszembe jutott, hogy Katinak nyalnivaló sót kell még vennem. Rendes szokása volt, hogy lefekvés előtt bement a malomba és jól megnyalta a számára kikészített kősódarabot. Megvettem azt is, s haza igyekeztem. A malom üres volt, már éppen kiáltani akartam Veronkáért, amikor az ablakon át látom, hogy ott áll a színben és hosszasan nézegeti a sütkérező atléta meztelen alakját, amelyet előző napon fejeztem be. Sokáig bámulta, aztán óvatosan visszaborította rá a vizesrongyot."