Karen Mack-Jennifer Kaufman: Freud szeretője

"Éveken át élénk levelezést folytattak. Ez furcsamód nem sokkal az után kezdődött, hogy Sigmund összeházasodott Marthával. Először könyvekről írtak egymásnak. Hat húga és kiállhatatlan anyja mellett Sigmund gyermekkorában a könyvekbe menekült a szegénység és az otthoni zűrzavar elől. Minna pedig örült, hogy valaki intellektuális lénynek látja, nem pedig hóbortos fiatal teremtésnek.
Eszébe jutottak a korai levelek, ahol az angol romantikusok, Wordsworth és Coleridge költészete volt a téma. Azután a klasszikus gondolkodók következtek. Freud Homéroszról és Daniéról írt, mesteri görög- és latintudását fitogtatta. Minnának a német fordítások alapján saját véleménye volt róluk, és kétségbe vonta Sigmund értelmezéseit. Mindketten rajongtak Dickensért, Tolsztojért és Dosztojevszkijért. Valamint Shakespeare-ért - Freud azzal dicsekedett, hogy őt nyolcéves korában kezdte olvasni.
A férfi szenvedélyesen szerette Schillert és Goethét, hosszan idézett a verseikből. És lenyűgözte az ókori világ, a letűnt civilizációk, istenek, vallások, mítoszok. A történet, amelyhez folyton visszatért, Szophoklész drámája volt, az Oidipusz király, amit ő maga fordított le görögből gimnáziumi érettségi vizsgájára. Emellett pedig folyton panaszkodott a praxisa, a kollégái, a gyerekek folytonos betegeskedése miatt, és az is nyomasztotta, hogy képtelen leszokni a dohányzásról. Levelei tele voltak túlzással, drámai fordulatokkal és önsajnálattal.
„Megint felhagytam a dohányzással... az önmegtartóztatás nyomorúsága... képtelen vagyok bárminemű munkára... az élet elviselhetetlen...""