Kate Atkinson: Fénykép ezüstkeretben

"Amikor Monsieur Armand még mindig meglepően vidaman kiszabadult a börtönből, tüdőgyulladás formájában újabb szerencsétlenség szakadt a nyakukba; Alice a betegség után még hónapokig gyönge és kimerült volt. Felesége ápolása mellett Monsieur Armand-nak sikerült vándorfényképezéssel - az ajtókon kopogtatáshoz értett csak igazán - némi pénzt keresnie, hogy vidékre vihesse a feleségét lábadoznL Alice szívesebben maradt volna Marseille városi mocskában, ahelyett, hogy ismét egy pásztoridillben temesse el magát, de Monsieur Armand ezúttal nem engedett. Aztán ismét ellő gyott a pénz, és képtelenek voltak vidékről eljönni - vagyis az történt, amitől Alice tartott -, és amikor visszamentek a városba, több olyan sorscsapás is bekövetkezett, amire Alice már számított, és ez így folyt tovább.
Negyvenhetedik születésnapja reggelén Alice felkelt, kitárta a hálószobaablak zsalugáterét, és hagyta, hadd áradjon be a tiszta verőfény, majd inkább az ablakon kitekintve, mint a takaró alatt erőtlenül heverő gall alakhoz fordulva kifejtette Monsieur Armand-nak, hogy teljes mértékben és kategorikusan elege van, és ebben a szempillantásban visszatérnek Angliába, hogy visszaszerezze a gyermekeit, még akkor is, ha tes tét áruba bocsátva kell összeszednie rá a pénzt. Monsieur Armand valami olyat motyogott, hogy erre csakis akkor lenne kilátása, ha bevárnia a száját, mire Alice hozzávágta a mosdótálat és a korsót is.
Szerencsétlenségükre éppen ezen a napfényes nyári napon kocsizott ki Szarajevó utcáira Ferenc Ferdinánd főherceg és a felesége, és ezzel olyan eseménysorozatot indított el, amely következtében Monsieur Armand és a felesége további égy évig kényszerült Franciaországban maradni."