Ken Follett: A megfagyott világ

"Lloyd körülnézett, és látta, hogy a szociáldemokraták most már visszaütnek. Vad elégedettség töltötte el. A hallgatóság zöme eltávozott az ajtókon át, főleg fiatal férfiak maradtak a színházteremben, ők pedig a székeken átmászva igyekeztek a barnaingesek felé, és többtucatnyian voltak.
Valami kemény eltalálta a tarkóját. Annyira fájt, hogy felüvöltött. Amikor megfordult, egy korabeli fiút látott, aki újabb ütésre emelt egy hasábfát. Lloyd odaugrott hozzá, és kétszer gyomron vágta, először jobbal, aztán ballal. A fiú levegő után kapkodva ejtette el a hasábfát. Lloyd egy felütéssel eltalálta az állat, a suhanc elájult.
Megdörzsölte a tarkóját. Nagyon fájt, de nem vérzett.
Az ujjpercei viszont véreztek, mert lejött róluk a bőr. Lehajolt, megragadta a hasábfát, amely kiesett a kölyök markából.
Amikor legközelebb körülnézett, elégedetten állapította meg, hogy néhány barnainges meghátrált. Fölkapaszkodtak a színpadra, és eltűntek a kulisszák mögött. Feltehetőleg a színészbejáróhoz igyekeztek, amelyen át bejöttek.
A behemót, aki az egészet elkezdte, nyögve ült a padlón, és úgy szorongatta a térdét, mintha valami kibicsaklott volna benne. Wilhelm Frunze fölötte állt, egy falapáttal püfölte, miközben teli torokból ordítva ismételte azokat a szavakat, amelyekkel a barnainges kirobbantotta a zavargást:
- Nem! Kívánatosak! A! Mai! Németországban! - A nagy mélák tehetetlenül próbált arrébb gurulni az ütések elől, de Frunze addig ment utána, amíg két másik barnainges meg nem ragadta a társuk karját, és el nem vonszolta.
Frunze hagyta.
„Megvertük őket? - gondolta Lloyd ujjongva. - Talán igen!"
Több fiatalember a színpadig üldözte ellenfelét, de ott megálltak, beérték azzal, hogy sértéseket kiabáljanak az inaló barnaingesek után.
Lloyd a többieket kereste. Vologya arca felpüffedt, az egyik szeme bedagadt. Werner zakója elszakadt, nagy, szegletes szövetdarab leffegett róla. Walter az első sor egyik székén ült, zihált, a könyökét dörzsölgette, de mosolygott. Frunze elhajította a lapátot, amely átrepült az üre's széksorok fölött, és hátul ért földet."