Képes történelem-László Gyula: "Emlékezzünk régiekről..."

"A sütés-főzés, a konyhanövények' gondozása, sőt talán az aratás is asszonyi munka volt, s mivel a gyermeksírokban nem találtunk játékokat, nyilvánvaló, hogy azzal játszottak, főzőcskéztek, babáztak, ami a kezükbe akadt, akárcsak a maiak. A kisfiúk meg a juhon való lovaglást és a nyíllövés tudományát próbálgatták, az utóbbit nyilván rugalmas fából készített íjaikkal. Akárcsak a mai falusi gyermekek.
A kicsik mindenben a felnőtteket utánozták, és játékaik mind a mai napig megőriztek számunkra olyan szertartásokat, amelyek régen kihaltak a felnőttek világából. Székelyföldön a fiúk még a múlt század végén is nyíl-lövési versenyt játszottak: tavasszal az lett a vezér, aki a kilőtt nyilat a levegőben eltalálta.
A női munkák közül jóformán csak a fonásról-szövésről-varrásról tudunk. Mégpedig kétfajta forrásból: egyrészt — igaz, hogy csak ritkán — találtak a sírokban vászonmaradványokat, s ezek igen finom lenvászonból vagy durvább kendervászonból származtak. Másrészt perzsa eredetű nemez szavunk azt jelenti: „a vert", s valóban, a nemezt széttépdelt gyapjúból készítik, s vízzel meghintve könyökkel verik, lábbal tiporják, amíg nagyjából összeáll, aztán felgöngyölítik, és addig hengergetik, amíg a szövetnél is sűrűbben kapaszkodnak egymásba a gyapjúszálak. A nemezkészítés a sztyepp lakóinál nagy ünnep: ilyenkor összegyűlnek a rokon lányok, és nevetgélve, énekelve, jókedvűen végzik a nemezdöngölés igen nehéz munkáját.
A felnövő fiatal lányokat anyjuk s a falu asszonynépe vezette be jövendő hivatásába. Ebben különös szerepet kapott a megszületendő kis csecsemő védelme a rontással, a betegséggel szemben. Még hittek abban, hogy a név azonos a gyermek leikével, ezért olyan neveket adtak a gyermeknek, amilyennek kívánták, hogy legyen. Ha egy családban előzőlegTnár több csecsemő meghalt, akkor úgynevezett óvó neveket adtak a kicsiknek, hogy a rontás gonosz szellemei azt higgyék, nekik nem is szívük szerinti a gyermek (például: „Haláldi", azaz a halálé, „Nemvaló", azaz nincs is, vagy „Bárnevóná", azaz bár ne is élnél stb.)."