Kittenberger Kálmán: A megváltozott Afrika - 1. kiadás

"Próbálok még közelebb menni hozzá, de hiába, így sem bírom az agyarakat meglátni. Elhivatom a két másik vezetőt és újra felkapaszkodom vállukra. Most elfordult kissé és egy pillanatra meglátok valamit az agyarból. Nagyon gyengének, vékonynak vélem, alighanem tehén. De hátha rosszul láttam?! Még tovább spekulálunk, hogy teljes bizonyossággal megállapíthassuk az agyarak nagyságát. Valamit észrevett, felénk fordult és a szelet kémlelve feltartja ormá-nyát. Mégis jól láttam az előbb! Vén tehén, alig 15—18 fontos agyarakkal. Csak ne támadjon! Mert nagyon kellemetlen volna, ha a kényszerűség megszólaltatná a mzingát, a 465/500 expresst.
Lassan, óvatosan lopakodunk el onnan, hova rövid idő előtt a legszebb reményekkel jutottunk el. Mikor kiértünk a veszedelmesebb körzetből, erősen nekiindulunk, hogy hamarosan kiérjünk a mocsárból, mert Paloriná-tól majdnem hat óra járásnyira voltunk és még aznap haza akartunk érkezni.
Felhasználva az elefántoktörte csapásokat, most a köny-nyebben járható részeken igyekszünk kifelé. Mégis mennyivel fárasztóbb a visszavonulás, mint minden akadályon keresztül az előrejutás! Csakhogy akkor a siker reménye vitt előre, mely felejtetett fáradtságot, szomjat. Most, hogy a remény szertefoszlott, beállott a reakció! Éget a szomjúság és egyre gyorsabban fogy a vizeskulacsom tartalma. A fáradtság is érződik, kivált ha arra gondolok, hogy még aznap este Paloriná-ban kell lennem.
Végre kiérünk a nemrég leégetett szavannákra és nemsokára egy jól kitaposott gyalogút ön haladunk a szultáni háza felé. Milyen könnyű itt a gyaloglás a tinga-tingai kínlódás után! Szinte elszállt lábamból a fáradtság."