Kittenberger Kálmán: Utolsó afrikai vadászatom

Nem kellett messzire követni a meglőtt állat nyomát, mert az a rálövés helyéről alig 30 lépésre már megállt. Ott kapta váll-lapon a kegyelemlövést, amely azonnal eldöntötte. A másiknak a nyoma mintha kisebb lett volna, és azért nem is szándékoztam követni. Mikor azonban a földre döntött bivalybika belekezdett panaszos, messze elhangzó halálbőgésébe, a már elrohant bika egyszerre csak a halódó bajtársa mellett termett. A másik pillanatban már meg is látott bennünket, és morgásszerű, büfögő hanggal felénk tartott. Úgyszólván abban a pillanatban már el is dörrent a lövésem. A magasan feltartott fejét vettem célba. A lövésre fél térdre esett, de aztán megint gyorsan csülökre kapott. Az agyvelőt tehát nem érte a lövésem, mert akkor hangtalanul rogyott volna össze, mindamellett kiütött belőle minden támadó szándék, mert azonnal otthagyta kimúlt társát és tovarohant. Ekkor kapta a második lövést a váll-lapon. Ez a lövés térdre rogyasztotta, de csakhamar feltápászkodott és továbbment. Még volt annyi időm, hogy újra töltsek, és még egyszer rálőjek, mielőtt a sűrűségben eltűnt. Zsákmányomban biztos voltam, mert láttam, hogy váll-laplövésem az első jobb lábát magasan eltörte. Az utánaküldött golyóm elől a hátát találta. Az első számú, már kimúlt bivalybikához mentünk. Vén, de aránylag kis testű állat. Szép formájú, elég erős szarva volt, és – ami elég ritka a vén bivalybikáknál – nem voltak rajta sebforradások, szőrtelen foltok. Ezrét úgy gondoltam, hogy vesszük fej- és nyakbőrét és kipreparáljuk. Míg én a bivalybőr lefejtését ellenőriztem, addig egynéhány bennszülött a nehéz sebeivel alig vánszorgó bivaly után indult. A ritka, itt-ott kisebb bozóttal tarkított szavannerdőben nem kellett félteni a bennszülötteket az esetleges támadás következményeitől, mert abban az esetben az egész társaság egykettőre a fákra kapaszkodik. Amíg a bivaly „maszkjának” lenyúzásával foglalkoztunk. megkérdeztem Paulót, hogy vajon az a szerencsétlen bivalybika miért jött vissza vesztére a társa halálbőgésére?! – Hogy megbosszulja a testvérét- felelte gondolkodás nélkül.