Kittenberger Kálmán: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában - 1985.

"Lövésemre dühös fájdalomordítással a magasba szökött aztán gyorsan eltűnt a magas fűben.
- Eleinte semmi vérnyomot sem találtunk a harmatos fűben könnyen követhető csapán. Majd lassan megindult a gyenge vérzés, és nagyon óvatos követés után a lövéstől kb. kétszázötven lépésnyire egy kis cserjés mellett már kimúlva találtuk
Hatalmas, vén hím volt. Verekedő legény lehetett, mert tele volt marassál, kaparással. Az alsóajka is félig le volt tépve Sprenye igen jó volt, bár mégsem olyan, mint az első nguruminni oroszlánomé.
Más esetekben is eredménnyel követtük az utolsó ordítás irányát, amennyiben vagy megpillantottuk magát az állatot vagy allatokat, vagy pedig megtaláltuk a friss nyomát, melyet követve megállapíthattuk azt a helyet, hova beváltottak és ahonnan aztán hajtás útján sikerült néha lövésre kapni egyiket másikat. Magától érthető, hogy a megpillantottál nem mindig sikerült terítékre hozni, részint valami gátló körülmény miatt, részint - talán a legtöbbször - azért, mert magam elügyetlenkedtem a dolgot. Sokszor meg azért hallgatott a puskám, mert az áruló utolsó ordítás nőstény oroszlánhoz vezetett, és ezeket a harmadik afrikai utam utolsó idejében már nemigen bántottam. Nem a vadkímélés miatt, de leginkább azért, mert a lenyú-zas és a bőrkezelés annyi időt vett volna el rendes munkánktól amennyit egy nőstény oroszlán bőre nem ért volna meg.
A vad természetének ismerete a legfontosabb tényezője az eredményes vadászatnak. Az oroszlán vadászatánál is ez az ismeret pótolja a szerencsés véletlent, kivált ha a vadász ismerete kiterjed a „porinak", a kelet-afrikai pusztaságnak minden jelere, minden hangjára, ami valamelyes vonatkozásban van a.."