Kodolányi János: Julianus barát

"...a gyalázat színhelyéről, ne lássa hitvány szolgái csúfkodását. így azután harmadszor is elaludt. És aludt reggelig.
Hajnali csengetéskor fölkelt s elmondott egy könyörgést. Feje nehéz volt, mint a só, szíve nyugtalan. Aggodalommal tekintett a nap elé. Attól félt, talán el sem jut ezzel a Georgiusz-szal Fejérvárra. Az éjszakára úgy emlékezett, mint pokoli álomra, ördögök diadalünnepére. Rendbehozta ruháját, kiment, hogy a reggeli misén résztvegyen s lássa, mi lesz ezután.
A folyosón nehézfejű, bágyadt, igen alázatos barátok lépegettek mogorva szótlansággal a kápolna felé. A tompa hajnali szürkületben sárgán lobogtak az új gyertyák. A kápolna oltárától szemrehányó bánattal tekintett alá a Megfeszített a kövezeten térdeplő csapatra. Györk a miséző barátban ráismert éjszakai vendégére s ez megnyugtatta. A szent test és vér még-sincs méltatlan kezekben. Ajtatosan leborult s forró szívvel mondta könyörgéseit.
Aztán körültekintett. Tőle nem messze Georgius térdelt, duzzadt ajka motyogott, vöröshéjú, színtelen szemét be-behunyta, táblás képe sápadt és taplós volt. Igen ájtatosnak látszott. Bizonyosan most bánta meg bűneit, így nem elveszett ember. A többiek is nagyon ájtatosak voltak, szemüket inkább behunyva tartották, fejük mélyen lekonyult, ajkuk zümmögve imádkozott. Mély bánat rezgett az egész kápolnában.
Hasonlóképpen bánkódott reggelinél is. A perjel, noha vendége volt, szilenciumot tartott, a hetes fráter mogorva képpel töltögette a tefet, a barátok ízetlenül ettek, alig ment le falat a torkukon.. Mindnyájan sápadtak s igen ájtatosak volbak. Györk látta ismerősét az asztal másik végén, szép barna arca szomorú volt, szemét üres tányérjára sütötte, nem evett semmit. Nyilván egész napi böjtöt tartott bűnös társai üdvösségéért. Pedig ma vasárnap volt.
A fölolvasó fráter tompa, hadaró hangon szótagolta az igaz szerzetesi »jószágokról« szóló regulákat. Reggeli végeztével úgy határoztak, hogy a vendégek ott maradnak a klastromban, legföljebb bemennek a városba s meglátogatják a kanonok urakat. Amikor azonban erre sor került volna, Georgius nyomtalanul eltűnt, így Györk, látva, hogy vele nem sokat gondol senki, zsebébe tett egy almát s kiballagott a klastrom kapuján."