Kolozsvár, 1934. Erdélyi Szépmíves Céh, 88 oldal+60 t. színes rajz, kiadói, egészvászon sorozatkötésben, jó állapotban .
Kiadó:
Erdélyi Szépmíves Céh
"Amikor erre a mind követelőbbé és elterjedőbbé váló tömegkívánságra a főpapi zsinatok és a pápai udvar nem reagáltak, de kereken visszautasították ez új cél szerint való átépítés gondolatát is, be kellett következnie a másik oldalról annak a megmozdulásnak, mely másfél század múlva a nagy egyházszakadáshoz vezetett el. És bár a Wiclif János fellépésére megindult különféle mozgalmakat el is tudta fojtani a világi hatalommal szövetkezett Róma, de a szellemi forradalom nem halt meg, hanem lappangva várta az alkalmat, hogy lángra lobbanthassa a gyúlékony lelkeket. Ez a legközelebbi alkalom Csehországban adódott, most már jobb körülmények között és a Húsz János és társai által hirdetett protestántizmust a cseh nemzeti társadalomnak úgyszólván minden rétege lelkébe fogadta. Megpróbálták a régi módszert: a Zsigmond király rendezésében összeült konstanzi zsinatra megidézték Húsz Jánost, aki ott meg is jelent. Megpróbálták minden rendelkezésükre álló eszközzel, hogy tanításai visszavonására bírják s végül alkalmazták azt az eszközt, mely a legrosszabbnak bizonyult: máglyára hurcolták és megégették a reformátort. Feleletképen Csehország nemessége és népe nyíltan kimondotta az elszakadást Rómától. Amikor pedig a pápa felhívta a fejedelmeket a cseh eretnekség kiirtására, a kelyhesek vállalták a harcot is és Zsigmond magyar és cseh király ellenük indított hadseregét megverték, a királyt trónfosztottnak nyilvánították és az ország kormányzására kormányzótanácsot alakítottak. Évtizedekig hiába próbálják ezután leverni őket és végül is 1456-ban a pápa megengedte a huszitáknak az úrvacsora kétszín alatt való vételét, valamint a prágai érseknek és két püspöknek szabad választását. Az első protestáns győzelem volt ez a pápai és császári világhatalommal szemben és egyben első elhatározó győzelme a nemzeti demokráciának az oligarchiával szemben.
A huszitizmus szellemi szabadságmozgalma nem marad elszigetelten Csehországban, de Magyarország egyes részeiben (Felvidék és Szerémség) és kiváltképen Erdélyben találta meg hamarosan a maga útját."