Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943

"Kontz a tájékoztatást a beérkezésem előtt lezajlott események rövid ismertetésével kezdte. Ezután jellemezte a 2. magyar hadsereg október 26-i helyzetét, majd foglalkozott a hadsereg-parancsnokság vezetési lehetőségeivel, a hadseregpárancsnok,-vezérkari főnök, hadműveleti osztály beosztott vezérkari tisztjeinek személyi jellemzésével. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban,- a hadseregparancsnokság mellé rendelt német összekötő törzzsel, annak parancsnokával és beosztott vezérkari tisztjeivel.
A hadsereg helyzete:
Most már önámítás lenne azt hinnünk, hogy á hadműveleteket, azok vezetését illetően meglenne az önálló elhatározások, tervalkotások és cselekedetek lehetősége. A felső vezetés (hadsereg, hadtest és hadosztály) tényleges működési területe arra szorítkozik, hogy végrehajtsa, ill. végrehajtassa a merev német parancsokat. Valójában mi magyarok, de a többi szövetséges hadsereg is, a németek szemében, nekik politikailag és katonailag alárendelt segédnép vagyunk. A szovjet—orosz hadszíntéren legutóbbi időben kialakult helyzet nem kecsegtet javulással. Kontz így fejezte ki magát: „a háború most kezdődik igazában." A jelek szerint a hadműveleti kezdeményezés kezd átcsúszni a szovjet kezébe. Alighanem előbb-utóbb olyan erőpróba elé leszünk állítva, amelyet sikeresen kiállni csak akkor tudunk, ha mind a hátországunktól, mind a németektől idejében megkapjuk a kellő erősítést. Az eddig tapasztaltak szerint azonban erre kevés a kilátás.
Mit várhatunk a csapattól, vagyis a harcos katonáktól? Itt nincs helye az önámításnak. A magyar történelem hőseinek példájára hivatkozni, a becsületes vezetésnek csak akkor szabad, ha mindent megtett a katonák mindennapi életének fenntartásáért, azaz: élelem, ruházat, védelem az időjárás viszontagságaival és egészséget veszélyeztető egyéb fenyegetésekkel szemben, harcához pedig megadta az életének megvédéséhez szükséges hatékony eszközöket. Ezeréves történelmünk során egy-két kivételtől eltekintve valóban kifejezett védelmi, honvédelmi háborúkat kellett folytatnunk, ilyenkor természetesebb, hogy az egyszerű katona az erejét meghaladó feladatok teljesítésében is helytáll, áldozatkész. "