Lion Feuchtwanger: Goya

A fiatal senor Javier de Goya csodálkozva vette észre, hogy barátai, az aranyifjak, már nem hívják meg, és az ő meghívásait különböző ürügyekkel elutasítják, valószínű, hogy a grandok és a főpapok közül egyik-másik megbotránkozott a caprichó-kon.
Javier szeretett volna erről apjával beszélni. Goya azonban a legutóbbi napokban megint olyan hallgatag és rosszkedvű lett, hogy Javier minden kamaszos meggondolatlansága mellett is félt most még az ő saját ügyeivel is terhelni az apját. Csakhogy neki vidámságra, barátságra, elismerésre volt szüksége maga körül. Nem érezte már jól magát Madridban, és mivel apja amúgy is megígérte, hogy tanulmányútra küldi külföldre, most legszéretetreméltóbb hangján emlékeztette rá. - Éppen jókor hozod eszembe-felelte váratlanul barátságosan Goya. - Rögtön mindent előkészítünk.
Agustín Esteve is növekvő szorongással vette észre az űrt Goya körül. Arisztokraták, akik régebben buzgón udvaroltak egy arcképért, most átlátszó ürügyekkel visszavonták megbízásukat. Senor Fragola egyszerre nem tudott elhelyezni egy példányt sem a caprichókból. Ha csak a nevét említették Goya-;: nak, az emberek már zavarba jöttek. Az a szóbeszéd járta, hogy a Szent Hivatal eljárást készít elő Goya ellen; a híresztelések forrása, úgy látszik, maga a Santa Casa volt.
Agustín föllélegzett, amikor megtudta, hogy a Bermúdez házaspár a legközelebbi napokban hazatér.
Igen, dón Miguel szerencsésen elvégezte küldetését Amiens-ben, és dona Luciával együtt hazatérőben volt. Tudatában volt ugyan, hogy a béke, melyet létrehozott, nem szerzett előnyöket a birodalomnak. De legalább dón Manuelnak és a királynőnek várakozást meghaladó sikereket ért el. Az olasz országok területét növelték, Parma hercegségét helyreállították, Franciaország kötelezte magát, hogy megszálló hadseregeit rövid időn belül kivonja a pápa tartományaiból, valamint a nápolyi és az etruriai királyságból. Azonkívül az infáns nagy elégtételéül dón Miguel elérte, hogy Spanyolország képviselői néhány nappal előbb írhatták alá a békeszerződést, mint a Francia Köztársaság megbízottai. Annyi bizonyos, hogy Miguel igényt szerzett az infáns hálájára, és el volt  rá szánva, hogy követelését behajtja a haladás, a civilizáció, a szabadság hasznára.
Nagyon elégedetten utazott hát Madridba. De alig érkezett meg oda, máris a megzavarodott Agustín Esteve állított be hozzá, és beszámolt neki a Francisco körül tapasztalható aggasztó eseményekről.
Don Miguel azonnal elment senor de Linareshez, a rendőrfőnökhöz, hogy megbizonyosodjon róla, milyen alapja van Agustín vakrémületének. Senor de Linares, akinek megvoltak a kémjei a Santa Casában, jól tájékozottnak bizonyult.
Amit Miguel megtudott, rendkívüli aggodalommal töltötte el."