Lomb Kató: Így tanulok nyelveket

"Egy magánkönyvtárban találtam néhány klasz-szikus orosz regényt * de azokkal nem tudtam megbirkózni. Itt is a véletlen sietett segítségemre.
Berlinben akkoriban elég sok fehérorosz emigráns élt. Az egyik család valahogyan Balatonszárszóra került pár hetes nyaralásra. A kis penzió szobájába férjemmel azon a napon költöztünk be, amelynek reggelén az orosz család visszautazott. A szobaasszony éppen a hátrahagyott kacatot készült kidobni a szemétbe. Szívdobogva fedeztem fel egy vastag, nagybetűs orosz könyvet a selejtben: 1910-ben írt buta, szentimentális szerelmi regény volt. Habozás nélkül nekiláttam és annyit vesződtem a szöveg megértésével, hogy egyes oldalaira még ma is szóról szóra emlékszem.
Mire áttérhettem a színvonalasabb olvasmányokra, elérkezett 1943 és a bombatámadások kora. Az óvóhelyen eltöltött órák eredményeképpen most már gyorsan haladtam. Csak éppen „tereptarkára" kellett maszkíroznom a könyvemet. Vastag magyar lexikont vásároltam és egy ismerős könyvkötésszel minden második ív helyére Gogol Holt lelkek című regényének oldalait köttettem be. Egy-egy légiriadó alkalmával néha teljes fejezeteken rágtam át magam. Olvasási technikámat akkor csiszoltam ki a végleges formára: az ismeretlen szavak felett nagyvonalúan el kellett siklanom, hiszen az óvóhelyen veszélyes lett volna a szótárforgatás.
Alig vártam, hogy az első szovjet tisztet, akivel szóba elegyedhetek, elkápráztassam irodalmi tájékozottságommal. Amint alkalom nyílott, rögtön meg is említettem, hogy ismerem ezt a könyvet."