Márai Sándor: Béke Ithakában

"A háziasszony oldalán beléptem a barlangba, mely hét éven át atyám börtöne volt. Amikor átléptem a küszöbön, meglepetésemben a falnak dőltem. A látvány, Kalypso otthonának belső kiképzése, a buja pompa, mely a híres nimfa lakának társalgójában fogadott, egyszerre megváltoztatta Kalypsóról s általában a nimfákról alkotott elképzeléseimet. Olympusi fényűzést láttam mindenfelé, s ugyanakkor választékos, túlfinomo-dott földi kényelmet. A lakhely, melyet kívülről barlangnak álcáztak, a belső termekben átváltozott egy égi és földi igényektől elfinomodott nő kéj lakszerű otthonává. Nyers terméskövekből művészien összerótt kandallóban sötétvörös tűz lobogott; nyilvánvalóan ez volt a tűzhely, melynek komor füst-fellegét hajósaim babonás irtózattal bámulták. Tujafenyők gyantás, illatos hasábjai ropogva lángoltak a nemes öntésű bronz tűzkutyák között. Mesterien megmunkált állatbőrökkel leterített heverők, föníciai üvegből öntött alacsony asztal, halványkék és halványzöld, pikkelyes és hártyaszerű huzattal borított karosszékek állottak a kandalló előtt. A tűz vörhenyes, sejtelmes fénye elvegyült valamilyen különös, láthatatlan világítótest aranykék derengésével, mely betöltötte az egész helyiséget. Mozdulatlanul állottunk. Kalypso engem figyelt: zavartan másfelé néztem, mert éreztem, hogy atyám hasonlóságának nyomát keresi rajtam fürkésző tekintete. Nézelődtem, mintha az elrejtett fényforrást keresném a szobában, mely villódzó kék és arany szemcsékkel látszott megtölteni a szoba levegőjét...
Kalypso szigorú arckifejezése megenyhült. Téledapos is megszűnt nyelvét öltögetni.
- A fényt csodálod - mondotta mély, kissé férfias, de nem kellemetlen zengésű hangján az isteni nő. - Minden látogatónk meglepi ez a világítás - és elégedetten nézett körül. - Atyám, Atlas küldi háztartásunk számára ezt a világító anyagot, melyet a vadkecskék szigetén, egy sós vízzel és aranykék fénnyel telített barlangban töltenek tartályokba szolgálóim. Hasznos és kellemes világítás - mondta mellékesen, a jó háziasszony gyakorlati hangján. - Pihenj meg, Télemakhos! - mondta és a halványzöld hártyával bevont karosszékek egyikére mutatott."