Márai Sándor: Kaland - Aláírt!

Az orvos dolga, hogy a test vallomásából következtessen a lélek titkaira is. Ilyenkor nem lehetünk eléggé óvatosak. Figyelj jól és ne félj semmitől. Tudok segíteni neked.
Anna: Mondd meg őszintén, beteg vagyok?
Kádár: Ha idegen kérdezné, azt felelném, hogy teljesen egészséges. De neked nem mondhatom ugyanezt. Tested és lelked egészséges. S mégis történt veled valami, amit az orvosi könyvek nem neveznek betegségnek. De ez az állapot félelmesen hasonlít egy kórképhez, amelynek nincsen tudományos neve.
Anna: Mi a bajom?
K á d á r (a szívhallgatóval játszik): Van egy általános fogalom, amelybe minden belefér, így hangzik: válság. Könnyű szó, felelőtlenül használják. Mégsem mondhatok mást. Válságban vagy s a test félénken igazodik a lélek válságához. Félsz, hogy elmulasztod az életet.
Anna: Mit mulaszthatok az életben ?
Kádár: Félsz, hogy elmulasztasz valamit, amitől az élet teljesebb és igazabb lenne. Egy érzést, a boldogságot . . . vagy amit már annak neveznek.
Anna: Miért beszélsz ilyen megvető hangon a boldogságról?
Kádár: Mert ismerem az anyagot, amelyből készül. Tudom, hogy ez az anyag romlandó, mint minden emberi anyag. És mégis azt mondom, senkinek nincs joga megfosztani valakit attól a homályos vágyképtől, amelyet boldogságnak neveznek.
Anna: Mit akarsz tenni velem?
Kádár: Természetesen könnyebb lenne a dolgom, ha én is porokat, vagy idegcsillapítókat írhatnék fel neked.