Martin Cole: Menekülők

"A nő hangjában féltékenység volt érezhető. Cathy felállt és kiment a szobából. A hálószoba ajtajához tolta az éjjeliszekrényt, majd összerámolt. Hallgatta a rádiót és az odaátról beszűrődő nevetgélést. Keserveset sóhajtott. Máris itt egy másik pasas, az anyja pedig ismét a régi Madge. Holnap majd sírni fog, öngyilkossággal fenyegetőzik, de pillanatnyilag még körülötte forog a világ.
Kinézett az ablakon. A szomszédoknál gyertyák égtek a feldíszített karácsonyfákon, az egész még ilyen távolból is melegséget árasztott. Cathy arra gondolt, milyen jó is lehet egy normális családban, normális anyával normális életet élni.
Becsukta a szemét, alig tudta visszatartani a könnyeit. Nagyon hiányzott neki Eamonn. Az elmúlt hét karácsonyt együtt töltötték. Két gyerek az egész világ ellen, vagy legalábbis a szüleik ellen. Bármit könnyebb lenne elviselni, ha a fiú itt volna mellette. Elszakadtak egymástól, és a kislány nem is tudta elképzelni, mihez kezd majd nélküle. A fiú a szövetségese volt, a bátyja és a barátja is egy személyben. Neki Eamonn volt a minden.
Az elülső szobában eltörött egy pohár, az egyik pasas szentségeit, majd hangosan felröhögtek. Ettől kezdve ez az élet vár rá, vagy elfogadja, vagy beleőrül.
Visszatérnek a régi rossz napok, a rossz báosik, a pénztelenség, az anyját két-három havonta őrületbe kergető álterhességek. Megint úgy kell majd kiimádkozni a kosztpénzt Madge-ből. Újból férfiak lihegését és horkolását kell majd hallgatnia, akiket az életben nem lát többé, már amennyiben Isten elég irgalmas lesz hozzá. Hallgathatja majd a nyikorgó ágyrugókat és a nevetgélést vagy a verekedést.
Körbejáratta a tekintetét a szobában, ami ezentúl az éjszakai börtöne lesz, és ismét sóhajtott egy keserveset. Egy dolog egyedül élni az anyjával, ezzel az agybajos alkoholistával - az még csak rendben van, de Eamonn nélkül élni, az egy más tészta.
Ettől kezdve szeretet nélkül kell élnie.
A fiú iránt érzett szeretete segített átvészelni ezt az egészet. Madge érzései ebből a szempontból lényegtelenek, mert az anyja szeretete mindig felületes, átmeneti, ritka vendég,' és csak akkor érzékelhető, ha nincs férfi a láthatáron. Betty kicsinyes féltékenysége figyelmeztető jelzés volt, s Cathy megérezte belőle, hogy ezentúl vigyáznia kell magára. Egy-két éven belül könnyen arra az útra tévedhet, mint Madge és Betty, márpedig neki nem ez lesz a sorsa, ezt szilárdan elhatározta magában. Ha ezer évig él, akkor sem. Az ő élete más lesz. Ez biztos.
Végül úgy sikerült álomba szenderülnie, hogy Eamonn arcát és a leendő kis kertes házat idézte maga elé. A teraszról be lehet látni a politúrozott bútorokkal berendezett nappaliba, a hasában érezni lehet egy kisbaba kezét, lábát. Együtt várják, hogy hazajöjjön a munkából a ház ura, akit meleg vacsora vár."