Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk - Regény kis diákok számára

"- Gyönyörű tavaszi nap volt a háború napja. Reggel esett az eső, és az iskolában, szünet alatt a fiúk szomorúan néztek ki az ablakon. Azt hitték, az eső el fogja verni az egész csatát. De délfelé szépen elállóit az eső és kitisztult az ég. Egy órakor már ragyogott az édes tavaszi napsugár, fölszikkadt a kövezet, s mikor a fiúk hazamentek az iskolából, megint meleg volt és friss illatokat hozott a szellő a budai hegyekről. Ez volt a legszebb csata-időjárás, amit csak kívánni lehetett. Az erődökben felhalmozott homok megázott, de meg is száradt egy kicsit délutánra. A bombák így használhatóbbak voltak.
Nagy volt a szaladás egy órakor. Elohant haza mindenki és már háromnegyed kettőkor a grundon zsibongott a hadsereg. Némelyiknek még a zsebében volt az ebédről maradt kenyér, onnan eszegette. De most már nem volt oly nagy az izgalom, mint tegnap. Tegnap még nem tudták, mi lesz. De a követek megjelenése eloszlatta az izgatottságot, melynek helyébe a komoly várakozás lépett. Most már tudták, mikor jönnek, és tudták, milyen lesz a harc. Forrott valamennyiben a harckészség és már szerettek volna az ütközet hevében lenni. Az utolsó félórában azonban változást tett Boka a haditerven. Mikor a fiúk összegyülekeztek, meglepetve látták, hogy a 4-ik és 5-ik erőd előtt nagy és mély árok húzódik. Az ijedősebbek rögtön arra gondoltak, hogy ezt az ellenség csinálta és megrohanták Bokát: — Láttad azt az árkot?"