Molnár Gábor: Kalandok a brazíliai őserdőben - Aláírt!

"Zuhog rám a kéklő égboltozatról a trópusi napfény, felhő nincs egy foszlány sem. Tüzes csíkként sugározza a fehér út a forróságot, s tíz perc után egy bal felé vezető ösvényen betérek az őserdőbe. Mert már őserdő az, ami körülvesz. Fölém boruló óriásfák, folyondárok, apró, a fénynek ágaskodó, de azt soha el nem érő aljnövényzet vesz körül. Vastag, nedves avarszőnyeg mindenütt. Szúnyogok s egy zöld légy fogad. Ott zizeg a légy egy helyben lebegve előttem. Kibontom rovarhálómat, belevaló nyelet keresek. Egy alkalmas fiatal fát, amely a harasztból árválkodik, tőből kivágok zsebkésemmel, levágom a gallyas részét, rácsavarom felső végére a lepkeháló szorítócsavarját. Pompásan áll. Azután lecsapom a hálóval a türelmes zöld legyet. Első zsákmányom. Belekerül a szélesszájú üvegbe, amelynek alján, a kéregpapír és a gyapot alatt ciánkáli árasztja mérges leheletét. Másodpercek alatt vége a légynek. Jókora példány. Acélkék vespa, fémdarázs zúg el felettem, egy iramodással - csak úgy csörögnek az üvegeim iszákomban -elérem és lecsapom. Óvatosan bontom ki kétségbeesetten zúgó zsákmányom körül a zöld hálót és egy pillanattal később belekerül a szélesszájú, parafadugós üvegbe a zöld légy mellé. Növényboltozat borul fölém, ahogy tovább megyek. Csend fog körül, mint erről már annyian írtak, csakhogy ez a némaság végső fokon dehogyis csend. Csak kicsit körül kell nézni és ami csak közömbös emberfüleknek jelent csendet, az itt nem az. Nincs persze zúgás, madárének, rigófütty, amit hiába is keresnénk, de van ezer más. Bogarak másznak az avaron. Hangyák. Zöld gyík riad lépteimre, s hatalmas avarzörgéssel menekül. Lehet vagy hatvancentis példány. Benn a sűrűben újabb zörgés, de nem látom, micsoda. Gyorsan távolodik. Felettem egy ágon jókora levélcsomó. Piros virágok csüngenek alá a szürkészöld kardlevelek közül. A faágra tömérdek rátapadt léggyökér fonódik. Orchidea. Az első, amit őserdőben látok. Ahogy nézem, kíváncsian mint az elemista az első órán a táblára írott A betűt, kicsap valahonnan a sűrűből egy száz fényben szikrázó apró rovarféle. Berrenve, hosszú szívókájával előtte lebegve, belekóstol a vörös virágkehelybe. "