Móroczné Nagy Mária: Egy országon át - Hajdúböszörménytől Újrónafőig

"— Na lyányom, itt leszállunk, nézd csak mennyi sok bokszos doboz van itt. Ezeket szedjed össze és rakjad ebbe a zsákba. Nesze itt ez a bot, és ezzel piszkálgasd a szemetet.
0 is piszkálta, túrta, mígcsak egy fél zsákra való össze nem jött. Aztán meg a vasút töltéséhez mentünk, ott meg egy csomó kavicsot szedtünk. Ez nekem nagyon érdekes volt, mert én még kavicsot ezelőtt nem láttam. Ezen a tájon ez nincs, agyagos vagy homokos a talaj és jóltermő feketeföld van, de kavics sehol. Pedig milyen érdekes kis csörgős játékszer. Amikor ebből is összeszedtük, ami kellett, megindultunk hazafelé. A következő naptól kezdve játszogathattam a kavicsokkal. Méghozzá parancsra. Minden dobozt ki kellett nyitni, és valamennyibe két-három kavicsot beletenni, és úgy befedni, hogy a zsineg által felfűzhető hurkot kapjunk. Nem volt ez jó játék. A sok összerozsdásodott dobozt alig tudtam kinyitni. Egy rossz késsel feszegettem, ami bizony nemegyszer a kezemnek szaladt. Úgyhogy a végén sírva játszadoztam. Amíg én ezzel foglalatoskodtam, addig Apám meg Sándor bácsi kis karókat készítettek, és körül verték az egymás mellett levő ültetvényeinket, majd erre drótszálat húztak ki, és erre a drótra fűzték fel a dobozokat. Gondolom, hogy már mondanom sem kell, hogy mi volt a célja A vadak elriasztása. Ha nekimennek a drótnak, zörög. Még egy másik eszköz is szolgálta ezt a célt. Egy faágra volt felkötve egy fémlemez, alatta egy fejsze. És ahányszor csak felébredtek éjjel, ezzel kolompoltak. De még ennek ellenére is előfordult kártétel. Nappal persze felénk sem jöttek, hisz a vad fél az embertől. El is kerüli. Az kimondottan csak akkor támad, ha az ember a kezdeményező. Itt viszont egész nap lárma volt. A fejsze csattogott, a fűrész nyikorgóit, s az emberek kiabálva beszélgettek. Rendszerint annál hangosabban, minél távolabb voltak egymástól. Nagyon sok esetben gyerekekkel együtt jöttek ki, úgyhogy itt is aludtak a kunyhóban a családok. Néha 10-15 gyerek is volt együtt. Csaptunk mi olyan lármát, különösen, ha Lajcsi itt volt. Ő volt a fővezér. Igen szeretett katonásdit játszani."