Nyírő József: Az elszántak - 2006.

"Valahonnan Udvarhelyszékről ide négyen a Fundaturára, a vad, kietlen havasok közé, az Isten háta mögé, ahol az ősszel kezdte meg a félig román, félig zsidó részvénytársaság a potom áron szerzett tízezer hold erdő vágatását mindenféle mocskos, szedett-vedett söpredékkel. Volt ott román, rutén, tót, orosz és a fene tudja, még miféle nemzet. Nyomorult, félig elvadult embercsorda, akikről szogogott a piszok, a tetű és a rongy. Aljas, neveletlen indulatok lobogtak szemeikben, a torz arcok káromkodástól vonaglottak, szennyel és pálinkabűzzel fertőzték meg az erdők világát. Sovány, elgyötört testük párolgott, lihegett a nehéz munkától, fejük esetlenül mozgott, mint mendvéé, és sohase néztek fel az égre. Egész lényük tiltakozás volt a világrend ellen, és csak éjszaka könnyebült meg a világ, mikor leesett állal aludtak a barokkok sűrű levegőjében. A négy székhely külön tanyát vert magának, nem vegyült össze az aljanéppel, keményen összetartott a nagy idegenségben, de így is nehéz volt kihúzni a telet. Minden pillanatban valami veszedelem fenyegetett. Megtörtént, hogy váratlan dühroham öntötte el a munkásokat, és a legkisebb szóért is minden igaz ok nélkül egymásnak mentek. Ütötték, vágták, tépték, szaggatták, harapták egymást, míg az inger hirtelen, ahogy támadt, összeomlott, és az embergomoly szétesett, a véres alakok pedig újra tehetetlen barmokká váltak.A négy székhely külön tanyát vert magának, nem vegyült össze az aljanéppel, keményen összetartott a nagy idegenségben, de így is nehéz volt kihúzni a telet. Minden pillanatban valami veszedelem fenyegetett. Megtörtént, hogy váratlan dühroham öntötte el a munkásokat, és a legkisebb szóért is minden igaz ok nélkül egymásnak mentek. Ütötték, vágták, tépték, szaggatták, harapták egymást, míg az inger hirtelen, ahogy támadt, összeomlott, és az embergomoly szétesett, a véres alakok pedig újra tehetetlen barmokká váltak."