Nyujtó Ferenc-Surányi Dezső: Kajszibarack

"Csodálatos, hogy ennek a nálunk oly kedvelt, szinte minden házikertben otthonos gyümölcsfajnak a származása milyen talányos, és mennyi feltételezést, vitát váltott ki. Száz évvel ezelőtt Entz Ferenc azt írta, hogy "Európában Magyarország a kajszibarack valódi hazája". Valódi-e vagy nem? Tudjuk, hogy kajszibarack néven csak a 17. századtól szerepel. Alig 400 éves a sárgabarack elnevezés (1588), s az Aquincumban talált mag sem lehet öregebb 1600 évesnél. A történelmi távlat úgy nő, ahogy haladunk a Római Birodalom és az ókori Kína felé: 2000 év, 2700...5000 év! Íze, külleme megkedveltette a kajszibarackot az ókori népekkel. Viszont hogy egész pontosan honnan származik, bizonytalan. Vavilov (1934-1935) szerint az első, a második és a negyedik géncentrumban őshonos a kajszi, tehát Kínában, Közép-Ázsiában és Elő-Ázsiában. Azt egy pillanatig sem szabad titkolni, hogy annyi elmélet van az elsődlegességre, ahány feltételezett géncentrum. További kérdés lehet, vajon mind elsődleges-e a faj keletkezése vonatkozásában. Általában ez attól függ, milyen nemzetiségű szerző ír a problémáról. A feltételezett őshazák mind a 40. szélességi fok közelében találhatók, ez teljes bizonyossággal állítható. De Candolle (1894) nagyon meggyőzően bizonyítja a kajszi kínai eredetét. A közép-ázsiai prioritást , Szogdiána jelentőségét Laufer (1919) hangoztatja végül az örmények maguknak hagyják a kajszibarackot (lásd Jeszejan, 1977). A legrégibb magleletek ugyan üzbég, tadzsik és örmény ásatásokból származnak, ez azonban még önmagában nem jelenti az illető faj kultiválását."