Olaf Medenbach-Cornelia Sussieck-Fornefeld: Ásványok

Mi az ásványtan?

A geológia, a geofizika és a mineralógia^vagyis ásványtan mind a Föld felépítésének kutatásával foglalkozó természettudományi ág. Míg a geológia az olyan nagyléptékű folyamatokat követi nyomon, mintamilyen például a hegységképződés vagy a kontinensvándorlás, addig a mineralógusok, az ásványtan művelői, a kőzetek építő-elemeit, az ásványokat vizsgálják. Történetileg igen szoros kapcsolatot találunk a bányászat és az ásványtan között. Maga a 18. század végén alkotott magyar ásvány szó is „a föld gyomrából való előásásra" utal, csakúgy, mint a legtöbb európai nyelvben megtalálható megfelelője, amely a középkori latin minare (kiásni, kibányászni) szóra vezethető vissza. A mai ásványtan kérdésfeltevései persze már nem azonosak a századokkal ezelőttiével. Ma a középpontban az ásványok képződési feltételeinek vizsgálata, a nagy nyomáson és hőmérsékleten történő' ásványképződés, az ásványok kristálykémiája, valamint korszerű felhasználhatóságuk kutatása áll. Ezenkívül geológusokkal, vegyészekkel, fizikusokkal, régészekkel és orvosokkal való tudományos együttműködések révén az ásványtan számos határterületi kérdéskört is vizsgál. A hagyományos, tág értelemben vett ásványtan három nagy, szorosan kapcsolódó, de ma már önálló tudományterületet ölel fel. Ezek a kristálytan, a szűkebb értelemben vett ásványtan és a kőzettan. Nézzük, mit is rejtenek ezen elnevezések: A kristálytan. A kristály szó a görög KptiataÁA(krüsztallosz) szóból ered, amely a régi görögöknél a jeget, egyben a kvarc színtelen, víztiszta
változatát, a hegyikristálytjelölte. A kristálytan az anyag kristályos állapotát vizsgálja. A kristályok belső rendezett szerkezete kémiai építőkövekből: atomokból, ionokból, molekulákból áll. Az építőköveknek szigorúan meghatározott helyük van a szerkezetben."