Orbán Balázs: Torda város és környéke

"E szomorú és megalázó átalakulás még sem tudta az életerős magyar nemzetet egészen megtörni, alkotmányos szabadságát s az ennek melegágyában tenyészett magyar műveltséget megsemmisíteni. Erdély volt az, a hol mind a kettő menhelyet talált és hű ápoltatásban részesült.
A midőn II. Zápolya János Erdély fejedelemségét és e hazarésznek független államiságát megalkotta, egyszersmind Magyarország megmentésének, a magyar alkotmányos szabadság megóvásának és szebb jövője biztosításának is erős alapjait rakta le nemcsak, hanem a keleti keresztyén népek megmaradása és regenaratiójának is alapföltételeit megteremte. Erdély európai szükségességgé vált; egy lánczszemévé lett az európai egyensúlynak, mert az, hogy Erdély minden kicsinysége mellett is fennállhatott s hogy Európa államai közt tisztes állást foglalt el s magyarsága nagyrabecsült tagjává lett az európai nemzetcsaládnak: azt nemcsak annak köszönhetjük, hogy önvédelmi harczaiban emberül megállta helyét, sőt a hatalmas Ausztria kapzsiságát mindig férfiasán visszautasitá, nemcsak annak tudhatjuk fel, hogy a vallásszabadság biztosításánál döntő szerepet játszott: hanem főleg annak, -mert ő volt a közvetítő a nyugat és kelet közt, ő közvetítette a nyugati szív lüktetését a kelettel; ő volt a zsilip, a melyen az európai polgárosodás átszivárgott Keletnek — a barbarismus éjjelébe temetett — országaiba. Itt Erdélyben akkor nemcsak a kard villogott, hanem ennek védelme alatt a szabadság, az alkotmányosság és műveltség fénye is ragyogott s azoknak egy-egy sugara áttört az ozmánok erős zárvonalán s a keleti keresztyén népek sziveit érintve, felmelengeté s nem engedte megdermedni.
Ha ma ottan a keresztény népecskék lethargicus álmukból felrezzenve, kezdenek önálló és alkotmányos országokat alkotni s az európai műveltség befogadására némi fogékonyságot mutatnak: azt egyenesen az erdélyi fejedelemségnek köszönhetik, a mely nemcsak közvetité nyugat polgárosodását, hanem gyakran volt védőjük és protectoruk.
Ma Erdély szerepét Magyarország vette át, ama népeknek természetes protectorukat bennünk, magyarokban kell keresniök. A mi elnyomásunktól nem félhetnek, mi hóditó politikát ott nem folytatunk, nem folytathatunk, ellenkezőleg, mi vagyunk az egyedüli gátja annak, hogy más se folytathasson. Ezt kívánja a mi és az ő biztonlétük, soha azért az érdekegység oly erős nem volt, mint a minő köztünk és a kelet keresztyén népei közt kell, hogy a dolog természeténél fogva létrejöjjön és fennálljon. Mi tudjuk egyedül megvédeni ezután is a barbarismus invasiója ellen; a mi utunkon juthat el ezután is hozzájuk a szabadság lehellete, a műveltség felvillanyozó melege. Azért tekintsenek reánk, nem ügy, mint ellenségekre, hanem mint természetes protectorukra; mi vagyunk palládiumuk és az erős paizs, melyről visszapattan a kozák pikája.
A keleti népeket fedező, a világ vallásszabadságának kivívásánál döntő szerepet játszott erdélyi fejedelemség megalapítására Torda is befolyást gyakorolt. Igen, mert az erdélyi fejedelemség megalapításának e nagy küzdelmeiben Torda már kezdetben is részt vett. Az Erdély birtokbavételére megjelenő Zápolya János 1530-ban e hű magyar városban gyűjtötte össze és szervező seregét, innen bocsátotta ki kiáltványát június 19-én a Ferdinándpárti szászokhoz s kiváltságaik helybenhagyását ígérve, csatlakozásra hívta fel, különben — irta fenyegetőleg — sereggel fog ellenük menni. "