Budapest, 1943. Kir.M. Földművelésügyi MInisztérium, 91 oldal, kiadói, 41 szövegközti képpel illusztrálva, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
Ritka!!
Kiadó:
Kir.M. Földművelésügyi MInisztérium
11900 Ft
"A rajzó családban készen kapott anyák és bölcsők fölhasználása jó módszernek látszik. A méhésznek nem kell sokat vesződnie az anyanevelés előkészítésével. A jó anya nevelésének föltételeit biztosítani nem tudó kontár méhész befolyása rajzó családban nem érvény és ülhet. Hordás van, a méhek anyanevelő hangulata jó, nem kell őket különleges módszerekkel nevelésre kényszeríteni. Az anya lassacskán csökkenti a petézést, a nyilt fiasitás tehát aránylag kevés, a födött fiasitás és a fiatal méh pedig sok. A fiatal dajkaméheknek mind kevesebb ápolnivaló jut, fokozottan gondozzák, etetik tehát a fejlődő anyákat. A hőmérséklet kedvező, a család rendesen népes, gazdag, hiszen legtöbbször azért készülődik rajzásra. A kezdő tehát ezzel a módszerrel ronthat legkevesebbet: a méhek gondolkoznak helyette. De komoly kifogásaink is lehetnek ellene:
1. Legnagyobb hibája, hogy a nemesítést nem szolgálja. Talán éppen a legjobban mézelő, tehát legértékesebb családunk nem rajzik, egy másik kevésbbé jó tulajdonságú ellenben egyre-másra ereszt. Az így kapott anyák tehát nem azt a tulajdonságot viszik majd tovább, mely ma legkívánatosabb volna.
2. Nem lehet biztos terv szerint dolgozni, mert a rajzás idejét nem lehet előre megállapítani. Ha pedig a rajzás abban az évben elmarad, az anyák nem cserélődhetnek ki. Nern tudjuk pontosan, hogy a kicserélésre váró anyákat többi családunkból mikor dobjuk ki, mert nem lehet kiszámítani, hogy melyik napon, melyik napszakban használhatjuk föl a rajzó család bölcsőit.
3. A rajzó család bölcsői nem egyidősek. Egyikből hamarabb kikel az anya, mint a másikból. A különbség napokra rúghat. Ez is akadályozza a bölcsők fölhasználásának tervszerűségét.
4. A bölcsők vagy kifogott anyák száma nagyon kevéssé függ a méhésztől. Az egyik rajzó család sok bölcsőt épít, a másik keveset. Talán éppen legértékesebb családunk az, melynek legkevesebb a bölcsője, pedig annak a tulajdonságát kellene többi családunkba is beültetnünk.
A rajzó család bölcsőinek és az utórajokból kifogott fölösleges anyáknak a fölhasználása tehát sem a nemesítés föltételeit, sem az igényesebb méhész kívánságait nem elégíti ki. Leghelyesebb, ha a méhész nem alapozza anyanevelését rá. Ha azonban valamelyik kiváló családja ereszt, a készen kínálkozó anyákat természetesen elfogadhatja."