Páll Endre: A vaddisznó és vadászata - 1966.

"Sok disznónk volt akkor az erdőben, ezért nem is gondoltunk az esetleges? kudarcra. És majdnem úgy történt. Délig még csak lövés sem esett, de a hajtok sem láttak egyetlen disznót sem. Ebéd után egy déli fekvésű, sűrű fiatalossal borított erdőrészletet hajtoltunk. Felmásztam a terület közepén álló magaslesre, ahonnan az egész hajtás területét beláttam. Alig indult el a hajtóvonal, megmozdult az erdő is. Minden irányba disznók menekültek. Az egyik lőállásra 46 darabból álló konda tört, de ezenkívül is menekültek kisebb-nagyobb kondák. összesen 80 db disznót számoltam meg. 32 lövés dörrent, de terítéken csak két kis süldő feküdt. A nagymérvű csoportosulást kizárólag a hirtelen időváltozás okozhatta.
Ismerjük saját vadászterületünk vadállományát, a vadsűrűket és váltókat. Minden vadász otthonosan mozog az olyan erdőben, ahol több éven át cserkészve, lesve és hajtva űzi legkedvesebb szórakozását, a vadászatot. De mi történik akkor, ha ismeretlen területen kell vadásznia. A házigazda biztosan gondoskodik jó kísérőről vagy alapos útbaigazítást ad. Mindez azonban kevés, ha a vendég az erdőben látható jelekből és nyomokból nem megfelelően olvas, nem ismeri azok jelentését. Csak akkor mondhatjuk magunkat jó vadásznak, ha a legkisebb csapából is helyesen következtetünk és még kísérő nélkül is eligazodunk. Ismernünk kell az állatok szokásait is. A disznók az erdőben nem egyenletesen oszlanak el, hanem a részükre legkedvezőbb búvóhelyeken tanyáznak. A többi vadfajfajtól nem félnek (hazánkban egyetlen olyan vad sincs, mely veszélyeztetné). Egyedül a szarvas elől húzódnak félre. A disznós sűrűket a szarvas) a szarvasbeállókat a disznó kerüli. Néha nyílt ellenségeskedéssé is fajulhat ellenszenvük.
Érdekes élményem volt 1963-ban, a szarvasbőgés egyik hajnalán. A szántódi erdőben cserkésztem, amikor egy ismert dagonya felől különös hangok hallatszottak. Óvatosan megközelítettem a dagonyát. Egy koca fürdött benne öt malacával. Fél percig sem nézhettem a kis családot, amikor bőgő bika rohant ki a sűrűből, és előreszegezett aganccsal nekirontott a kocának. A koca látható dühvel tért ki a támadás elől, és csak a harmadik roham után vonult félre. A bika ezután elégedetten dobta magát a sáros pocsolyába."