Pápay István: Visszaemlékezések I. Ferenc József és IV. Károly királyról

"Ferenc József azután 1857-ben ifjú nejét is elhozta Magyarországba. Május, havában jártak Debrecenben. Albrecht főherceg is velük volt. Vasút még nem lévén, az út nagy részét kocsin tették meg. Debrecen kitett magáért. A császárnak két hortobágyi csikót ajánlottak fel, a debreceni hölgyek pedig arany főkötőt nyújtották át Erzsébetnek. Ekkor jött a hír Budáról, hogy az uralkodó pár elsőszülött gyermeke, a kis Zsófia főhercegnő meghalt,
A császár és a császárné a város híres ötösfogatán azonnal útra kelt. Kallós Pista, a város első parádés kocsisa, bornyúszájú ingben, panyókára vetett sárga pitykés zöld lajbiban, térden alul lenyúló tarsollyal, sarkantyús, rámás csizmában kevélyen ült a bakon.
Mikor Kallós Pista felült a bakra, a sok cifra-ruhás úr szívére-lelkére kötötte, hogy jól megfogja a gyeplőt, ügyesen kormányozza a lovakat, mert a császár és a császárné ülnek a hintóban.
Kallós Pista, mintha csak néma lett volna, egy szót sem szólt, csak kevélyen kacsintott a prüszkölő sárkányok felé. Mikor azután egy tábornok, aki lóháton kísérte a császári párt, nagyon sokat veregette a vállát, kifakadt Kallós:
— Menjen már odább az úr, értem én a magam dolgát! Aztán a lovak közé cserdített és nekihajtott a nagy Hortobágynak.

Nyílsebesen repültek a sárkányok, hanem amint belementek a homoktengerbe, egyszerre csak lassabban lépkedtek.
— Gyorsabban, gyorsabban! — sürgette Ferenc József.
Kallós Pista hallgatott, hanem mikor a lóháton menő kiséret tagjai közül is sürgették, hogy gyorsabban hajtson, türelmetlenül sodorgatta bajuszát s mogorván kiáltott a tiszteknek:
— Könnyű kendteknek.
— Vágjon a lovak közé! — kiáltott egy főtiszt.
— Nem én, — szólt Pista, tagadólag rázva fejéi
— Ha nem hajt gyorsabban, leszállíttatom! — kiáltotta a császár.
Kallós Pista mérgesen hátrafordult:
— No, no, csak nem .teszi? Vittem mán én nagyobb urat is.
A kíséret tagjai hüledeztek. Kallós Pista mellett az udvari vadász úgy reszketett, mint akit a hideg ráz, de Ferenc József nem haragudott meg. Mégis kíváncsi volt, ki az a nagyobb úr, akinek Kallós Pista kocsisa volt. Meg is kérdezte.
Kallós Pista tisztelettel emelte meg árvalány-hajbokrétás süvegét és megilletődött hangon válaszolta:
— Hát Kossuth Lajos ü felsége.
— Mikor kikászálódtak a homokbuckákból, Kallós Pista a lobogós ingújj alól fölemelte acélkarját, s megforgatta a lovak fölött százgörcsű ostorát. Mint a madarak, úgy repültek a lovak."