Patrick Süskind: A parfüm

Az őrök egy-egy pillantást engedélyeztek a kukucskálón át, és hat sout kértek érte. Egy rézmetsző, aki vázlatot akart készíteni Grenouille-ról, két egész frankot fizetett. De csalódnia kellett a modellben. A megláncolt kezű-lábú fogoly egész nap a priccsén hevert és aludt. Arcát a fal felé fordította, és sem kopogásra, sem kiabálásra nem reagált. A cellába idegennek szigorúan tilos volt belépni, és az őrök a csábító ajánlatok ellenére sem merték megszegni a parancsot. A hatóságok attól tartottak, hogy valamelyik áldozat hozzátartozói idő előtt végeznének a gyilkossal, ugyanezért élelmet sem volt szabad bevinni neki, nehogy megmérgezzék. Grenouille egész fogsága idején a püspöki palota személyzeti konyhájáról kapta az ételét, amit a főfoglárnak meg kellett kóstolnia. Az elítélt az utolsó két nap már semmit sem evett. Csak feküdt és aludt. Néha megcsörrentek láncai, és ha az őr ilyenkor gyorsan bekukkantott a cellába, láthatta, hogy meghúzza a vizeskorsót, aztán ismét végigveti magát a priccsén és elalszik, ügy tűnt, olyan életunt, hogy utolsó óráit sem akarja ébren tölteni.
Időközben előkészítették a vesztőhelyet. Az ácsok megépítették a vérpadot, két méter magasan, háromszor három méter nagyságút, korláttal és egyszerű lépcsővel - ilyen nagyszerű vesztőhelyet nem látott még Grasse. Fatribünt ácsoltak a városatyáknak, és kerítést építettek a köznépnek, mert ezt tanácsos volt távol tartani az eseménytől. A Porté du Cours mindkét oldalán épült házakban és az őrség épületében már régen elkelt minden ablak, méghozzá borsos áron. A hóhérsegéd még a kissé távolabb eső Charité ablakait is kibérelte, és nagy nyereséggel adta tovább a kíváncsiskodóknak. A limonádéárusok kannaszámra keverték a savanyúvizet, a rézmetsző rengeteg példányban nyomtatta ki a fogdában mintázott és kissé merészen megformált képet a gyilkosról, a vándorke-reskedők tucatjával özönlöttek a városba, a pékek emléktallérokat sütöttek.
A hóhér, Monsieur Papon, akinek már évek óta nem akadt összetörni való páciense, súlyos, szögletes vasrudat kovácsoltatott, és a vágóhídon, állati tetemeken gyakorolta az ütéseket. Mindössze tizenkét ütést volt szabad áldozatára mérnie, s ezekkel biztosan össze kellett törni a tizenkét ízületet anélkül, hogy a test legfontosabb részei, például a fej vagy a mellkas, megsérülne. - Ez bizony nagyon kényes feladat volt, nagy körültekintést és érzékenységet igényelt."