Paulo Coelho: Tizenegy perc

"Másnap azonnal beiratkozott egy délelőtti francia nyelvtanfolyamra, ahol mindenféle nemzetiségű, vallású és korú embert ismert meg: férfiakat, akik tarka ruhát és rengeteg aranykarkötőt hordtak, elfátyolozott arcú nőket, és gyerekeket, akik sokkal gyorsabban tanultak, mint felnőtt csoporttársaik - pedig pont fordítva kéne lennie, hiszen a felnőttek sokkal tapasztaltabbak! Büszke volt, amikor megtudta, hogy mindannyian hallottak már a hazájáról, a karneválról, a szambáról, a futballról, és a világ leghíresebb emberéről, Feléről. Eleinte próbálta őket kijavítani, mert nem jól ejtették Pelé nevét, de egy idő után rájött, hogy felesleges, hiszen az ő nevét is rosszul ejtették, Mária helyett azt mondták, hogy Mária - a külföldieknek ez a mániájuk: minden nevet megváltoztatnak, és meg vannak győződve arról, hogy úgy a helyes, ahogy ők mondják.
Délután, hogy gyakorolja a nyelvet, elindult sétálni a kétnevű városban, és fölfedezett egy finom csokoládét, egy sajtot, amit még soha nem kóstolt, egy óriási szökőkutat a tó közepén, a havat, amit a szülővárosában senki sem ismert, a gólyákat és a kandallós éttermeket (s bár soha nem lépett be egyikbe sem, látta, hogy bent ég a tűz, és ez jó érzéssel töltötte el). Azt is csak most vette észre, hogy a városban nem csak óraüzletek vannak, hanemJbankok is - azt viszont nem értette, hogy minek annyi bank ilyen kevés lakosnak, és azt is megfigyelte, hogy nagyon ritkán lát valakit bemenni ezekbe a pénzintézetékbe. De úgy döntött, hogy inkább nem kérdez semmit.
Három hónapi kötelező önmegtartóztatás után megszólalt a vére - a híres érzéki és buja brazil vér (legalábbis mindenki így képzeli az egész világon): beleszeretett egy arab férfiba a francia tanfolyamon. Még csak három hete tartott a dolog, amikor Mária úgy döntött, hogy egy napra félretesz mindent, és kirándul egyet: megnézi a Genf közelében magasodó hegyet. Amikor másnap este visszament dolgozni, Roger behívatta az irodájába. "