Peter Ballnik: Apák kézikönyve

Éljen az unalom!

„Hú, ez aztán nem volt semmi - meséli Árpád. - Liza lányom az unatkozásával jó ideig valósággal terrorizált engem. »Papa, úgy unatkozom!* - hangzott a visszatérő mondása. Én meg a lelkemet kitehettem: játék, mesélés, séta, semmi sem felelt meg neki. Azután megértettem: LIZÁNAK SZÜKSÉGE VAN AZ UNATKOZÁSRA. Most megmondom neki: »Jó, unatkozol. Félóra múlva ráérek, addig találd ki, hogy mihez lenne kedved.« Kezdetben még krokodilkönnyeket sírt, de aztán ez az idő gyorsan elmúlt. Most egészen határozott elképzelésekkel jön, mint például a játszóterezés. Azóta nem olyan durcás és szeszélyes, és az unatkozás valóban jót tesz neki."
Az unatkozást - az üresség, egyhangúság, sivárság érzését.- meg kell élnünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mit akarunk elérni valójában. Ezt gyermekének is meg kell tapasztalnia. Természetesen nem hirtelen: csak négy-öt éves korában várhatja el tőle, hogy fokozatosan megbirkózzon az unalommal.
Eleinte igenis szüksége van az ön tanácsaira, mert gyakran pusztán az ön közelségét szeretné élvezni. Kérdezze meg tőle: „Valóban unatko-Sol, vagy csak azt szeretnéd, hogy játsszak veled valamit?" A gyerekek többnyire beismerik: „Igen, papa, veled szeretnék lenni, GYERE, CSINÁLJUNK VALAMIT!" Négy-öt éves korában azonban gyermekének már fokozatosan meg kell tanulnia, hogyan foglalja el magát, eleinte legalább egy félóráig. Csak így válik önállóvá, így érez felelősséget önmaga iránt. Ha azonban fáj valamije, fél, vagy valami olyan élménye volt, amit egyedül nem tud feldolgozni, akkor azonnal szüksége van az ön odafigyelésére és gondoskodására.
Gyermekének meg kell tanulnia, hogy nem ön a felelős azért, hogy elűzze az ő unalmát. Figyeljen arra, hogy ne csak a tévé és a számítógép elé meneküljön! Ha mégis ez történne, tegyen más javaslatokat, és motiválja gyermekét."