Peter Mayle: Örökké Provence

"GASZTRONÓMIAI OKTATÁSUNK második kurzusát elhalasztottuk, hogy Régis lebonyolíthassa évi rendes tisztítókúráját. Ilyenkor két héten át aszkéta módjára étkezik — a szokásos öt fogásos ebédek és vacsorák helyett beéri három fogásossal — és ásványvízben áztatja elgyötört máját. Mindez elengedhetetlen szervezetének megújításához.
Az önsanyargatás végének megünneplésére a Le Bee Fin nevezetű éttermet javasolta. Azt mondta, legkésőbb háromnegyed tizenkettőkor kell találkoznunk ott, hogy asztalt kapjunk. Könnyen odatalálok, biztatott, az étterem az RN7-es út orgoni elágazásánál van, könnyű felismerni a rengeteg kamionról az autóparkolóban. Zakó nem szükséges. A feleségem okosabb volt nálam, úgy döntött, ebben a hőségben inkább otthon marad a medence szélén.
Amikor megérkeztem, az éttermet jószerivel teljesen bekerítették a kamionok. A fatörzsek mellé préselődtek, nehogy kárba vesszen a csenevész lombok nyújtotta árnyék. Az út túloldalán vagy fél tucat autószállító kamion vesztegelt, szorosan egymás mögött a padkán. Egy későn érkező monstrum döcögött le az útról, valahogy beférkőzött egy egészen keskeny helyre az étterem mellett, majd hidraulikus szuszogást hallatva megállt. A sofőr egy percig állt a napon, nyújtózkodott; gerincének íve pontosan ismétlődött hasának tekintélyes domborulatában.
A bár teli volt: nagydarab, nagy bajuszú, nagy hasú és nagyhangú emberek hangoskodtak benne. Régis a sarokban állva, pohárral a kezében, majdhogynem törékenynek tűnt közöttük."