Petőfi Sándor összes művei I-VI. 1892.

Végleges, teljes kiadás

Életrajzi bevezetéssel ellátta Jókai Mór

Eredeti kéziratok és kiadások alapján rendezte, jegyzetekkel és variánsokkal ellátta Havas Adolf

I.: Elbeszélő költemények

II.: Kisebb költemények 1842-46.

III.: Kisebb költemények 1847-49.

IV.: Drámák

V.: Elbeszélések, utirajzok és naplójegyzetek

VI.: Hirlap czikkek, levelezés, vegyesek

Budapest, 1892-96. Athenaeum, az első három kötetnél hártyapapírral védve Heliogravűr címkép, I. Petőfi portréja, II. Szendrey Júlia, III. Petőfi szobor Budapesten, 423+576+719+431+585+519 p. Kiadói, díszes, dúsan aranyozott egészvászon-kötésben, a lapszéleken aranymetszéssel, a II. kötet gerince a fejrésznél restaurálva (2. fotó), a hátsó kötéstáblákon, és helyenként az előzéklapokon, a lapok szélén kisebb foltok-foxing foltok (fotók szerint), összességében stabil, jó állapotban minden kötet.

Ritka!!

"Úgy tettem, mint leendő ipám kiváná, majd mindennap meglátogatám őt, vagy inkább Emmát, s noha, eljegyzésünk annak módja szerint nem hirdettetett ki, az egész városban jegyeseknek tekinteténk.
Ily módon azon báléj óta, melyben ismét megtanultam tánczolni, csaknem, három hónap múlt el. Már többször intézem a tanácsoshoz a kérdést, nem mondhat-e még most sem bizonyost, de mindenkor titokteljes mosollyal rázá fejét, s monda: Nem sokára, csak még egy kis türelem. — Ebből már rég kifogytam volna, — mert nem tartozik legszembeötlőbb jó tulajdonim közé, — ha Emma körében mindent oly könnyen nem feledek, s igy atyja különösségeit is. Olvasóim közül azok, kik magok is megnyerek az illetetlen ajkak első menyasszonyi csókját, s jártak a szerelem tündérkertében, vagy most is járnak — érteni fognak; azok előtt pedig, kik arra soha képesek nem voltak, s kik, ha két egymásnak teremtett lény örök frigyéről hallanak, ajkokat gűnymosolyra ferdítik, mígnem ettől fogaik kihullnak, s mígnem őket rég vázzá lett agglegénymumíaként meg-siratatlanul sírba fektetik, azok előtt maradjak inkább megértetlen.
Első napjaiban az év ama szép idejének, mely, noha még az aggkori gyengeségében mogorva s makacs tél parancsa alatt áll, de már lassanként -áruló szövetségeket kezd a tavaszszal, egykor este felé a városka piaczon fekvő csinos fogadójának magas, lépcsején álltam. Több ismerőm ment el mellettem fegyverrel, tarisznyával a közel fekvő erdőkbe szalonka vadászatra. Máskor magam is velők tartottam, mert kedvelem a vadászatot — most azonban semmi effélére nem értem."