R. A. Salvatore: Star Wars-A klónok támadása

"Az orr által felvert vízpermet most már szinte folyamatos lett, eláztatta őket.
- Csodálatos! - lelkendezett Padmé. Anakin nem tudott vitatkozni vele.
- Olyan sok időt töltünk a dolgok irányításával - jegyezte meg Anakin. Gondolatai visszarepültek gyermekkora napjaira, a Tatuinra, az életveszélyes pályákon rendezett gondolaversenyekre. Ez is olyasvalami volt, azzal a különbséggel, hogy Paddy, aki láthatólag nem sietett elérni a sziget kikötőjét, folyamatosan ide-oda billentette a suhanót, éles kanyarokat iktatva be útvonalukba. Anakint teljesen lenyűgözte, hogy ez a kis változtatás, hogy a vízen haladtak, nem simán siklottak fölötte, mennyire megváltoztatta az egész utazás jellegét. Tudta, hogy a technika szelídítette meg a galaxist, s bár ez a hatékonyság és a kényelem szempontjából jó dolognak tűnt, azt kellett hinnie, hogy valami el is veszett: a katasztrófa árnyékában való élés izgalma. Vagy egy ilyen utazás egyszerű, kézzelfogható érzése, a hullámokon való pattogás, a szél és a hideg vízpermet érzete a bőrén.
Paddy egyszer csak annyira az egyik oldalára billentette a suhanót, hogy Padmé és Anakin már attól tartottak, felborulnak. Anakin majdnem kinyúlt az Erőért, hogy egyenesbe hozza a járművet, de visszafogta magát, hogy még tovább élvezhesse az izgalmat.
Nem borultak fel.
Paddy remek pilóta volt, és tudta, hogyan hozza ki a legtöbbet a suhanóból anélkül, hogy felborulna. Valamivel később lelassított, és hagyta, hogy szép lassan besodródjanak a sziget kikötőjébe. Padmé megfogta az idős férfi kezét, előrehajolt, és arcon csókolta.
- Köszönöm!
Anakin meglepődve látta, hogy Paddy elvörösödik durva bőre
alatt."