Rita Monaldi-Francesco Sorti: Imprimatur

"A szobámba érve tüstént kihajoltam az ablakon és egy nádszál segítségével leengedtem Atto ablakáig a zsinórt, hogy riasztani tudjuk egymást. Elnyúltam az ágyon, félig nyitva hagytam az ajtót és füleltem, bár attól féltem, előbb-utóbb elnyom az álom. Ennek ellenére felkészültem a várakozásra, már csak azért is, mert az enyémmel szemben lévő ágyon félig eszméletlenül ott feküdt szegény gazdám, és Cristofano arra kért, tartsam szemmel. Betűrtem néhány régi rongyot a nadrágjába, hogy ha kell, felfogják a vizeletet, és megkezdtem a virrasztást.
Melani apát története, gondoltam, valamelyest megnyugtató. Az apái készséggel elismerte, hogy barátságban állt Fouquet-val. Azt is megmagyarázta, miért vált kegyvesztetté a pénzügyminiszter: ennek oka nem annyira a Legkeresztényibb Király csalódottsága, mint inkább Colbert irigysége volt. Ki ne ismerné az irigység ártó hatalmát? Lehet, hogy ennek tudhatok be az apátról szóló pletykák is, amelyeket Devizétől, Stilone Priasótól és Cristofanótól hallottam? Talán sokakban féltékenységet ébresztett, hogy egy harangozó fia, aki ifjúkorában csupán szerencsétlen kasztrált volt, mára a Napkirály tanácsadója lett. Persze, a három beszélgetőtárs látha tólag jól ismerte az apátot, és nem lehetett csupán a képzelet gyümölcse mindaz, amit állítottak róla. Mindazonáltal Cristofano ellenségességél a földije iránt táplált irigység számlájára is írhatjuk: nemopropheta in patria, mondja az evangélium. De mit gondoljunk Devizé furcsa hazugságáról? Azt mesélte, járt a velencei Cocomero Színházban, pedig az Firenzében van. Ezek szerint tőle is óvakodnom kellene? Atto története nem csupán hihető volt, de nagyszerű és szívettépő is. Éreztem, hogy erőt vesz rajtam a keserves lelkifurdalás, amiért elhittem róla, hogy csaló gazember, hazug áruló. Pedig valójában én árultam el barátságunkat, amely első konyhai beszélgetésünk során szökkent szárba, s amelyet ártatlannak és igaznak tartottam.
Vetettem egy pillantást a gazdámra, aki már hosszú órák óta nehéz, természetellenes álomba merült. Túl sok volt itt a megoldásra váró rejtély: mitől került a gazdám ilyen állapotba? És még korábban, mitől halt meg
: Mourai úr? S végül, mi indította arra Brenozzit, hogy nekem adja azokat az értékes gyöngyöket, és miért lopták el őket?"