Roger Martin Du Gard: Egy lélek története - Számozott

"Megelevenedett előttünk az egész ügy. Az egészet összefoglalta a tömörség erejével és a részletek pontosságával, amely ezt a munkát maradandó mintaképpé teszi. A rokonszenv csendje bizonyította a közönség megtérését, amely a múlt évben még gyalázta Zolát. Mérhetetlen bizalom fogott el bennünket, hogy végre-valahára hivatalos kezek veszik le rólunk a súlyt, amely három esztendő óta nehezedett ránk. És valamennyiünk ajkán ott lebegett a remény szava, amelyet Mornard ejtett ki a bíróság felé fordulva: „Úgy várom az önök döntését, mint annak a napnak a hajnalhasadását, amely az egész hazára sugározza az egyetértés és az igazság hatalmas fényét." Ezeknek az ünnepi óráknak az emlékére, amelyek talán a Dreyfus-per egyetlen tiszta órái voltak, gyűltünk össze ma este. Nem térek vissza az idei nyár fájdalmas drámájára. A részletek máris elhomályosulnak. A kormány nemes lelkű gondoskodása, amellyel valójában hatálytalanította a haditörvényszék tétova ítéletét, lehetővé teszi, hogy türelemmel megvárjuk azt a pillanatot, amikor a dolgok törvényes rendjén az igazság eltünteti az igazságtalanság utolsó nyomait, mert az igazság ereje csökönyös, és végül a maga törvénye alá gyűri az eseményeket.
A válságon valójában már túljutottunk. Egyikünk legutóbb ezt írta: „Az emberek dühe olyan, mint a természet nagy szélviharai: feldagad és nagyra növekszik, aztán lecsillapodik és eltűnik, és sorsukra bízza a csírákat..."