Budapest, 2015. Kulinária Kiadó, 451 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
4190 Ft
"Azt a két jól megtermett amerikai pofát soha nem fogom elfelejteni, akik egyik este bejöttek a kapitányságra. Borotvált fej, izom izom hátán. Mindkettő kiszolgált rendvédelmis, korábban meg tengerészgyalogosok voltak. Azt hitték magukról, hogy keményfiúk. Később elmesélték, hogy meghatározó szerepük volt az Egyesült Államok néhány körözött bűnözőjének lekapcsolásában. De amikor először találkoztam velük, akkor reszkettek, mint a kislányok. A reptéren találkoztak az úgynevezett vezetőjükkel, és odavitte őket, ahová menni akartak - egyenesen a Khayelitsha kellős közepébe. Amikor megérkeztek, a vezetőjük megszabadította őket az órájuktól, a készpénzüktől, a bankkártyáiktól, az útlevelüktől, a cipőjüktől és a ruháiktól, nem maradt más rajtuk, csak egy szál alsógatya. És még meg is leckéztette őket. Mezítláb el kellett sétálniuk egy öreg budihoz, ami bűzlött, mint a fene, megkötözte őket, és közölte, ha kiabálni mernek, lelövi őket. Mire nagy nehezen kiszabadították magukat, már sötét volt, bűzlöttek a szartól, a strici meg persze messze járt. Néhány helyi lakosnak megesett a szíve rajtuk, azok hozták be őket a rendőrségre. Az embereim még napokig röhögtek a dolgon. Alsónadrágban kellett leadnunk a két pasit az amerikai nagykövetségen. Mert a kapitányságon lévő tartalék ruhák egyike se volt jó rájuk.
Nézze, az tény, hogy az itteniek kemény népek. A többség megküzd a létéérr minden áldott nap, és ha egy kis lehetőséget látnak, akkor azt megragadják. Persze nem mindenki gazember, de azért nagyon nehéz az élet errefelé. Az embernek tudnia kell alkalmazkodni. Tisztelni kell a helyieket, különben kurvára átbasznak. De hát gondolja, ha én elvetődnék Los Angeles belvárosába, vagy bármi hasonló helyre, akkor ott úgy viselkednék, mintha én lennék a császár? Esküszöm, ezek az idióták, akik ideözönlöttek, már akkor is jobban jártak volna, ha a repülőtéren egyből önként átadják a cuccaikat, legalább megússzák a közvetítőket. Végül aztán kénytelenek voltunk figyelmeztető táblákat kihelyezni a reptéren. Az égés/ a Charlie és a csokigyár című filmre emlékeztetett. Amelyikben az aranyszelvény utáni hajszától mindenki megkergül."