Sebestyén Balázs - Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

"A teljes kiőrlésű gabonák, a müzlifélék, a gyümölcsök és a nyers zöldségek mennyiségének megemelése, emellett a húsok zsírtartalmának maximálása, a szénsavas vagy cukrozott üdítők és szörpök, valamint az asztali só és cukor megvonása nem rossz kezdeményezés. Édesség önmagában ebédre nem adható a rendelet szerint, kisétkezésre is csak akkor, ha egyharmad rész gyümölcs vagy egyharmad rész tej, illetve tejtermék alkotja.
A só bevitelének megszorításával nehéz helyzetbe kerülnek a közintézmények, hiszen a felvágottak, sajtok, pékáruk, levesek, készételek - főleg a burgonyás ételek - rejtett sótartalma együttesen hamar elérheti a maximált értéket. Ez napi egyszeri étkezés esetén 2 g, napi háromszorinál 3,5 g, egész napos étkeztetés esetében 5 g sót jelent, amely értékeket 2021. szeptember 1-ig kell fokozatosan elérni. (Egyes helyeken túl gyors lehetett a csökkentés, emiatt élesnek élték meg a gyerekek és az ifjak a váltást, de a rendelet hagyott kifutási időt a só csökkentésére.)
Mivel az ételekben mind a só, mind a cukor ízfokozóként szerepelt korábban, nem csodálkozhatunk azon, hogy íztelennek érzik az ételeket a gyerekek az iskolákban. A szakácsok igyekeznek más fűszernövényekkel, hagymával és fokhagymával, zellerrel, petrezselyemzölddel és más természetes eszközökkel javítani az ízvilágot, de ennek a büdzsé is korlátot szab, és a sót egy határon túl nem lehet pótolni. Az intézmények szakácsai ezért úgy érezhetik, nem mindig kaptak —
elegendő információt a változtatas gyakorlatához, és mivel a kritikákkal közvetenül ők fognak találkozni, nem egyszerű a helyzetük lelki téren sem. A kisebb sótartalomhoz egyébként az ízlelőrendszerünk fokozatosan hozzá tudna szokni, de ehhez az otthoni étkezést is hasonlóan meg kellene reformálni. Ehelyett a tapasztalatok szerint a gyerekek egyes esetekben farkaséhesen (kiéhezve az intenzívebb, sós ízekre is) mennek haza, majd otthon belakmároznak a hazai ízekből."