Budapest, 1990. Mezőgazdasági Kiadó, 112 oldal, 49 szövegközti ábrával illusztrálva, kiadói papírborítóban, belül tiszta lapokkal jó állapotban.
890 Ft
"Nem kell nagy mennyiségre gondolni, hiszen 1-2 dkg-nyi festékanyagból azok a megrögzött keszegezők is „kijönnek" egy teljes szezonban, akik egy-egy horgászaton esetenként többliternyi festett csontkukacot is eletetnek. E festékanyagok azáltal fejtik ki a színező hatásukat, hogy aktív fehérjékkel találkozva, azokkal szerves kötést képeznek. A csontkukacok testfelületét kívülről viszont e festékek szempontjából már inaktív fehérje - kutikula - fedi, emiatt a külső festés igen nagy hozzáértést, feltűnően sok festékanyagot igényel. Ráadásul nem is sikerül mindig tökéletesen (természetesen főleg akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá).
Külső színezéshez a megtisztított csontkukacokat kicsi, jól záródó, de a felső részén apró lyukakon át szellőző üvegcsébe rakjuk, s egy késhegynyi festékanyagot rájuk szórva asztali izzólámpa hevével megpróbáljuk elérni, hogy a csontkukacok a festéket „magukra izzadják".
A leírtakból kézenfekvőnek tűnik: ahhoz, hogy festésünk tökéletes legyen, a festékanyagot valamilyen módon a csontkukacok belsejébe is be kell juttatni, az aktív fehérjékhez. Ez nem is olyan egyszerű dolog, hiszen a légylárvák nem rajonganak túlzottan a festékanyaggal beszórt hal-, hús- vagy felvágottdarabkáért.
Ahhoz, hogy minimális festékanyaggal igen rövid idő alatt garantáltan biztos színezést érjünk el, az szükséges, hogy a horogérett csontkukacokat egy teljes napon át éheztessük. A horgászáshoz, vagy etetéshez szánt csontikat 24 órára szúnyoghálón átszitált keményfafűrészpor vagy folyami homok közé rakjuk."