Somogyvári Gyula: Virágzik a mandula

"Egyedül maradtam.
De talpra akartam állni. Dühös akarattal igyekeztem kilábolni sok nyavalyámból.
Mert egyre nagyobb lett a baj, s már-már gyerekeket soroztak. Fönt, északon ugyan megállították Bruszilov utolsó rohamát, de Bukovina elveszett, s a Tatár-hágótól Kirlibabáig a magyar Kárpátokat döngette az ázsiai ököl. Délnyugaton elveszett Görz, s vele az Isonzó-hídfő. Vér, vér, tenger vér folyt minden vílágtájon, a frontok ontották a sebesültek tízezreit. És akkor egyszerre Erdélyben is föllobogott az égő' falvak füstje.
Gyötört a gond pogányul. Nem volt senkim Erdélyben, mégis úgy vágott belém minden hír, mint a késhasítás.
S e szörnyű vérhullatásra ezerszer is följajdult bennem a megfejthetetlen kérdés: miért van mindez, Üristen, miért? Miért kell meghalnia annyi embernek? Miért születünk, ha annyi embernek el kell pusztulnia ifjan, bimbózó fiatalságban? Miért van háború a világon? Hol van benne az értelem?
Menekültem e kérdéstói, hessegettem magamtól ezt a tébolyító töprengést. Kerestem valami szilárd pontot a világban, és nem találtam. De mert nyugalomra volt szükségem, s derűs emlékeket kutattam: egy álmatlan hajnalon visszatértem a dánéi manduláshoz.
És akkor másodszor nyugtatott meg a virághullató mandulafa. Nem vigasztalt, csak megbékéltetett. Mert ott is erre a miértre bukkantam. Hiszen, lám csak: a mandulafa kivirágzik, aztán jön egy tavaszi vihar, s a fele virágát letépi. Alig marad rajta termo'. Miért? Hol van itt az értelem?
Nem tudom. De nyilvánvalóan: világtörvény. A mandulafa nem gondolkozik. Csak végrehajtja a világtörvényt. Hajt, virágzik, ha lehull is majd a fele virágja. Hűségesen, becsületesen végrehajtja a törvényt. S a hulló virágok pompásan, frissen, vígan, legényesen halnak meg. Nekik ez a sorsuk, ez a rendeltetésük. Mert a vihar is világtörvény. A szél is. Az esti fuvallat is. És a csillagoktól a Réka földalatti futásáig, a világűr keleti végtelenségétől a nyugati végtelenségig minden, de minden: törvény. Mozog, kering, száguld, él, változik s megújul minden. Mert ez a törvénye. Érthetetlen, de így van.
A mandulafát megrohanja a szél, a bogarat a madár, az őzet a farkas, az embert - az ember. Ne kérdezd, miért, mert nem foghatod meg az értelmét. Csak nézz körül és lásd, hogy ez megmásíthatatlan."