Stefan Niemayer: Heydrich, a hóhér

"Eljött 1940 tavasza, és a nyugati szövetségesek még mindig lábhoz tett fegyverrel álltak, vártak. Végignézték Lengyelország ki vérzését, és semmit sem tettek. A maximum az volt, hogy a Románián és Magyarországon át áramló katonákat befogadták, fegyvert adtak nekik, így több tízezer, később százezer lengyel katona került akkor Franciaországba és Nagy-Britanniába.
Persze Hitler nem várt tétlenül. Az események nem is alakulhattak volna kedvezőbben, mint ahogyan történtek a dolgok. Kapott fél évet ajándékba, hogy még inkább felkészíthesse hadseregét és hadiiparát, az ország gazdaságát a nyugati háborúra. Keleten bebiztosította a hátát, hiszen a Szovjetunió most hűséges és odaadó szövetségese volt. Akitől bármikor bármilyen mennyiségben és olcsón kaphatott szenet, kőolajat vagy gabonát, bármilyen élelmiszert és fontos nyersanyagot is, amelyekre oly égető szüksége volt a német gazdaságnak és persze elsősorban a hadiiparnak.
A Nyugat lerohanására ugyanazt a villámháborús módszert választotta, ami Lengyelországban már bevált. Sok katonai szakértő, sőt gyakorló vezérkari tiszt sem elemezte ki a lengyelországi német hadjáratot ebből a szempontból, és nem vették észre nyugaton, mi is történt valójában. Ez volt az első hadjárat az emberiség történetében, hol a technika már fontosabb volt, mint a katonák, vagyis az emberek."