Stephen King: A halálsoron

"Nem volt vihar azon az éjszakán, amelyen John Coffeynak végig kellett mennie a halálsoron. A harmincas években, azt hiszem, az évszaknak megfelelően hideg volt, és milliónyi csillag ömlött szét az elcsigázott, kizsarolt földek fölött, ahol dér csillogott a kerítéseken, és gyémántként sziporkázott a júliusi kukorica száraz vázán.
Ezúttal Brutus Howell állt elöl; neki kellett foltén nie a fémsapkát és utasítania Van Hayt, ha eljött az idő. Bili Dodge volt odabent Van Hayjel. November: huszadika éjszakáján, fél tizenkettő előtt tíz perccel Deannel és Harryvel odamentünk az egyetlen foglalt cellánkhoz, ahol John Coffey üldögélt priccse végében, térde között lógatva a kezét, kék inge gallérján l egy pötty fasírtszósszal. Ránk nézett a rácsok között, és láthatólag sokkal nyugodtabb volt nálunk. A kezem hideg volt, a halántékom lüktetett. Egy dolog tudni, hogy ő maga is akarja - ez engedte meg, hogy egyáltalán elvégezzük a munkánkat -, és megint más tudni, hogy villamosszékbe visszük valaki másnak a bűne miatt.
Aznap este hét felé láttam utoljára Hal Moorest. Az irodájában volt, a felöltőjét gombolta. Az arca sápadt volt, a keze annyira remegett, hogy nem kis teljesítmény volt a gombolkozás. Legszívesebben félrelöktem volna a kezét és magam fejeztem volna be a munkát, akár egy kisgyereknél. A dolog iróniája, hogy Melinda sokkal jobban nézett ki, amikor Jannel meglátogattuk a múlt hét végén, mint amilyen látványt a férje nyújtott John Coffey kivégzésének délutánján.
- Ezen nem maradok itt - mondta. - Majd Curtis odamegy, azt pedig tudom, hogy Coffey jó kezekben lesz, ha ti ott lesztek Brutusszal.
-Igen, megtesszük, amire képesek vagyunk -mondtam. - Van valami hír Percyről? - Visszajön?, természetesen ezt jelentette a kérdésem. Talán máris ott ül egy szobában valahol, és meséli valakinek -legvalószínűbb, hogy holmi orvosnak -, mint húztuk rá a kényszerzubbonyt és löktük be a sötétzárkába, mintha valamelyik problémás fiunk lenne... egy másik balfasz, Percy nyelvén szólva? És ha így tesz, vajon hisznek-e neki?"