Stephen King: A ragyogás

"Nem csúszhat ki a kezéből. Nem szabad megtörténnie. Kiereszti a gőzt a bojlerből, aztán keményen megbünteti a fiút.
- Nem szabad megtörténnie! -kiabálta. -Nem, nem
szabad!
Átbukdácsolt a kockaköveken a bojlerhez. A hosszúkás henger alsó fele már tompa vörös fényben izzott. Zihált és hörgött. Vagy száz helyen gőzsugár sziszegett elő belőle, olyan volt, mint valami szörnyű gőzorgona. A nyomásmérő tűje a tárcsa túlsó végénél állt.
- Nem, nem engedem! - üvöltötte az igazgató-gondnok.
Jack Torrance kezét a szeleptárcsára tette, az izzó tárcsa úgy süppedt a tenyerébe, mint kerék a sáros útba, de ő meg sem érezte az égő, pörkölődő hús szagát.
A kerék engedett, és ő diadalittas kiáltással forgatni kezdte. Hatalmas dübörgéssel szabadult ki a gőz a bojlerből, mintha egy tucat sárkány nyitná ki egyszerre a torkát. De mielőtt még a gőz egészen eltakarta volna a nyomásmérő tűjét, a tű megmozdult, a nyomás enyhült.
ÉN GYŐZTEM.'- üvöltötte az alak. Obszcénül ugrált a forró, gomolygó ködben, hadonászott a lángoló kezével,
- NINCS KÉSŐ! ÉN GYŐZTEM! NINCS KÉSŐ! NINCS KÉSŐ! NINCS..,
A szavak diadalittas visítássá változtak, aztán a sikoltást iszonyatos dübörgés nyelte el: a Panoráma bojlera felrobbant.
Hallorann Wendyvel és Dannyvel a karjában kiron tott a dupla ajtón a teraszra, a hóba ásott folyosón Tisztán látta a sövény állatokat, tisztábban, mint amikor érkezett; de abban a pillanatban, amikor rádöbben hogy beigazolódott, amitől a legjobban félt, hogy vat bán őrzik az utat a terasz és az aeroszán között, szálloda felrobbant. Úgy érezte, minden egyszerre tént, bár később tudta, hogy ez lehetetlen lett volna.
Először tompa dübörgést hallott, mély, monot< mindent átható hangot
(BUUUUMMMMMMMM-) aztán forró levegőáram érte a hátukat, és gyengéden előrelökte őket. Mindhármukat leseperte a teraszról, és míg a levegőben repült, zavaros gondolat (így érezheti magát a Superman) villant át Hallorann agyán. Eleresztette mindkettőjüket, és nagy ívben a hóba fúródott. Hó ömlött az inge alá, az orrába; a hideg még jól is esett a sebes arcának. Kikapaszkodott a hóból, egy pillanatig nem gondolt a sövényállatokra, sem Wendy Torrance-ra, de még a gyerekre sem. A hátára gurult, mert látni akarta, hogyan pusztul el."