Stephen King: A setét torony 4. - Varázsló és üveg

"Ahogy közeledtek, látták, hogy a 70-es országút eltűnik a kastély kissé legömbölyített külső falának halványzöld mélységeiben; úgy lebegett ott, mint egy optikai csalódás. Még közelebb érve hallották a zászlók csattogását a szélben, és megpillantották fodrozódó tükörképüket is, mintha vízbefúltak lennének, akik valamitől járkálnak trópusi, nedves
kriptájuk mélyén.
Volt egy belső erődítmény is, sötétkék üvegből - az a szín volt, amelyet jaké a tintásüveggel kapcsolt össze -, és egy rozsdaszín gyilokjáró a belső és a külső fal között. A gyilokjáró gyermekkora Hires-féle üdítőitalának palackját juttatta Susannah eszébe.
Az utat zárt kapu állta el, amely egyszerre voll hatalmas és éteri: mintha vasból kovácsolták volna, amely üveggé változott. Nem volt két egyforma színű a fortélyosan kimunkált nyársak között, és ezek a színek belülről látszottak jönni, mintha valamilyen ragyogó gáz vagy folyadék töltötte volna ki a rudakat. Az utasok megálltak a kapu előtt. Azon túl nyoma sem volt sztrádának; az úttest helyén udvar volt, ezüst üvegből, hatalmas, lapos tükör. Békés felhők úsztak mélységeiben, időnként áthussant rajta egy madár is. A nap visszaverődött erről a tükörudvarról, és hullámokban futott végig a zöld kastély falain. A túloldalon csillámló zöld szirtként szökkent a magasba a kastély belső udvarának fala, amelyet szénfekete üvegű, lőréshez hasonlatosan keskeny ablakok törtek meg. Volt a falon egy bloltíves kapu is, amelyről Jake-nek a Szent Patrick-székesegyházra kellett gondolnia."