Stephen King: Álom doktor - 2019.

"A harmadik napon a főnővér megérezte a leheletén a piát, és jött a viszlát, nem lennék a maga helyében. Egy ízben, anélkül, hogy tudta volna, keresztezte az Igaz Kötés útját; pontosabban tudata felszínén semmit sem észlelt, de mélyebben - a ragyogás zónájában - meglegyintette valami. Valamilyen gyorsan eloszló, kellemetlen szag, mint az égett gumié az autópályán, ahol nem sokkal korábban csúnya baleset történt.
A Martha's Vineyardból Newburyportba ment. Itt egy le vagytok sajnálva jelszavú veteránotthonban kapott munkát, olyan helyen, ahol az öreg katonákat olykor ott felejtik kerekes székükben az üres orvosi rendelők előtt, mígnem túlcsorduló vizeletgyűjtőikből a pisi a padlóra folyik. A páciensek számára pokol volt az intézmény; valamivel jobban jártak a Dánhoz hasonló lúzerek, habár ő maga, néhány társával együtt, a lehetőségekhez képest az öreg katonáknak is igyekezett kedvezni. Egynek vagy kettőnek, amikor eljött az ideje, még a nagy ugrást is megkönnyítette. Ezzel a munkával elvolt egy darabig, még azt is megélte, hogy a szaxofonos elnök átadja a Fehér Ház kulcsait a cowboy elnöknek.
Newburyportban volt néhány kapatos éjszakája, de ilyenkor másnap szabadnapos volt; úgyhogy simán ment minden. Az egyik ilyen minimuri után ébredéskor az villant a fejébe: legalább az élelmiszer-utalványokat otthagytam. Ebből alakult ki a már ismert paranoiás, két műsorvezetős vetélkedő.
Sajnáljuk, Deenie, vesztettél, de innen senki sem távozik üres kézzel. Mit is tartogatunk Deenie számára, Johnny?
Nos, Bob, pénzt nem nyert a kis hölgy, de megkapja az új programmagazinunkat, továbbá néhány gramm kokaint és egy vaskos köteg élel-m iszer- utalványt!"