Stephen King: Álom doktor

"A nő - a nevét is ismerte, Mrs. Masseynek hívták - feltápászkodott lila lábára, és felé tárta kezét. Karjáról lecsüngött és mintha csöpögött volna a hús. Mosolygott, mint amikor az ember viszontlát egy régi barátot. Vagy, mondjuk, valami ínyencfogást lát maga előtt.
Danny - olyan arckifejezéssel, amelyet bárki nyugodtnak vélhetett volna - halkan becsukta az ajtót, és hátrább lépett. A kilincsgomb elfordult: jobbra, balra, aztán megint jobbra, majd megállapodott.
Danny immár nyolcéves volt, és még a borzadály közepette is képes volt valamelyes józan gondolkodásra. Már csak azért is, mert lelke mélyén számított valami effélére; habár azt hitte, Horace Derwent üti majd fel valamikor a fejét. Vagy talán a bárpincér, az, akit az apja Lloydnak hívott. Móni azonban úgy gondolta: előre tudhatta volna, hogy Mrs. Masseyvel lesz dolga. Mert a Panoráma valamennyi élő holtja közül ő volt a legrémesebb.
Tudatának józan zuga azt sugallta, hogy a nrt mindössze töredék egy kihunyt rémálomból, amrly fogva tartotta, amikor felriadt, és követte a fürdőszobába."