Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

"Esténként tévét néztek - mindig vígjátékokat, soha nem nyomozásokról és törvényszéki tárgyalásokról szóló műsorokat. Bob mostanában korán járt haza; mont-pelieri látogatása óta a vidéki kiruccanások elmaradtak. A számítógépére valami Skype nevű izét rakott fel, mondván, hogy annak segítségével is megtekintheti az érmegyűjteményeket, és még benzint is spórol. Azt nem mondta, hogy ilyképpen az elcsábulási alkalmakat is megtakaríthatja magának, de erre nem is volt szükség. Darcy figyelte az újságokat, hogy nem kerültek-e elő Marjorie Duvall igazolványai; tudta, hogy ha férjét ebben az ügyben hazugságon éri, akkor minden szava hazugság. De ilyen hírrel nem találkozott. Egyszer egy héten elmentek vacsorázni a két mérsékelt áru yarmouth-i vendéglő egyikébe. Bob jeges teát ivott, ő pedig áfonyás Breezert. A régi szokások nagyon szívósak. Darcy úgy gondolta, csak velünk együtt múlnak ki.
Napközben, a férfi távollétében csak ritkán kapcsolta be a tévét. Jobban esett neki, ha csak a frizsider du-ruzsolását hallgatja, és figyeli, miféle apró nyikorgásokkal és reccsenésekkel rendezkedik be a takaros yarmouth-i ház az újabb maine-i télre. Gondolkodni is könnyebb volt, ha nem szólt a tévé. Könnyebb volt szembenézni az igazsággal: a férje előbb-utóbb úgyis visszaesik. Ameddig csak képes rá, megtartóztatja magát, ennyit Darcy készséggel elismert, de Beadie előbb vagy utóbb felülkerekedik. A következő nő papírjait nem fogja megküldeni a rendőrségnek, abban a hiszemben, hogy ezzel megtévesztheti az asszonyt, de azt sem bánná, ha Darcy átlátna ezen a fogáson. Úgy okoskodna, hogy most már Darcy is bűnrészes. "