Sterbetz István: Őszi vizeken

"A darut ma már egyetlen kulturált országban sem vadásszák, így a legbiztosabb adatszolgáltatást jelentő gyűrűzéstől sem várhatunk segítséget. Egyetlen lehetőségnek egy, a földrészünk teljességét átfogó megfigyelőhálózat megszervezése látszott.
A Német Szövetségi Köztársaságban létesített központ vállalta el a nyugati országút feltárásának irányítását. Radarral, helikopterrel követték a spanyol útirányt, számítógép segítségével értek el azután látványos eredményeket.
A közép-európai útvonal kutatásának szálai pedig újra csak Magyarországon futottak össze, és a vizsgálat szervezését ismét Madártani Intézetünk vállalta el.
Azután megint évekig gyűltek az adatok, zúdult a sok levél, sűrűsödött egy hatalmas térkép ponterdeje. Európa-szerte több száz megfigyelő faggatta a vonuló darvakat, még a jugoszláv adriai flotta és az olasz légierő is közreműködött!
Mi más lett volna ez, ha nem vadászat?
Alaposan megtervezett, izgató hajsza egy ködös cél után. Ösztönzött bennünket a megismerés gyönyörűsége, és közben egyre-másra pótolgattuk kérdéseinknek itt-ott még hiányzó láncszemét.
És az a hatvanas években szervezett, nemzetközi kutatóprogram végre teljes képet nyújtott. Elkészült a térkép, és az európai daruvonulás kettős útiránya ezer meg ezer apró pontocskából lassan kirajzolódott. A svéd és a finn lappföldi nagy költőállomány kezdetben még egyetlen tömeget képezve indul dél felé. A Skandináv-félsziget déli harmadában meg az északnémet partokon azonban seregeik kettéválnak. Egyik hányaduk nyugat felé tér el, Antwerpen-Rouen-Lille-Angers és Biarritz irányába. Ezek a darvak érkeznek azután végül Spanyolországba. Egy részük télire is ott marad Estremadura síkságain. Mások még tovább utaznak, ezeknek Nyugat-Marokkó a végállomása."