Sütő András: Sárkány alszik veled

"Én az enyémet, apám tanácsára, inkább otthon tartogattam. Antonescu képét s aranyos bojtjait hallgatagon nézegettem. Ilyen körülmények között a mese, amely minden időkben jó messzire húzódott a szellemi vámtisztek ütésközeléből, valamilyen ősi, kollektív akarat megnyilatkozásaként, akár egy maréknyi formátlan agyagot, egész lényemet vette munkába. Mi végett? Nyilván, hogy a legkisebbik fiú hitére és konokságára térítsen. Vagyis, hogy egyszer, valahára, miután megküzdöttünk a sárkányokkal, a királyleány kezét elnyerhetjük. Mondanom sem kell: ki, azaz mi volt ez a szépséges leányzó. Álomnyi otthon az otthontalanságban.
Anica néniről, akinek arcáról leolvashattam a román parasztság minden szenvedését, édes-tej-jóságát és időtlen türelmét, többször is írtam már. Fia, Augustin, aki elesett a keleti fronton, nekem ostorfonogató barátom volt. Az említett bárónéval nem fonogattam ostort, ellenben ő volt a református elemi iskola védnöke. Karmantyút kötögetett nekünk karácsonyra. Az esetleges lelkiis-meret-furdalásngk ez is egyik altató módszere. Nyáron a bárónénak teadélután-illata volt. Amikor szorultságunkban kezet csókoltunk neki, hunyt pilláink alatt kalácsvégek és madártejes bögrék kezdtek röpködni. Esős délutánokon aranyozott szegélyű, piros fedelű könyvekből Benedek Elek meséit olvasgatta nekünk...
— És Anica néni?
— Épp hozzá térünk vissza, csak légy türelemmel. Talán nem érdektelen a párhuzam. Ugyanis, a táltos lovakon felszálló hősök szinte fizikailag rántottak magukkal ismeretlen világokba. Szemem - miközben arcomat a két öklömre ejtve a szőnyegen hasmánt feküdtem - belefájdult a gyémánthegyek, ezüsterdők ragyogásába. "