Budapest, 1980. Kossuth Kiadó, 185 oldal, fekete-fehér képekkel, kiadói, karton-kötésben, jó állapotban.
700 Ft
"Érthető, hogy a kialakuló helyzet élénken érdekelte a német szövetségest, amely egyre türelmetlenebbül és fokozódó ingerültséggel figyelte Bécs magatartását. Berlinben — miután az olasz hadba lépést nem sikerült elérni - most már mindenképpen Olaszország semlegességének megtartását kívánták. A berlini vezető körök egyre inkább tartottak attól, hogy szövetségesük az ellenséges táborba lép. A nehéz katonai helyzetben a németek érthetően nem akarták ellenségeik számát szaporítani, emellett az olasz piacot sem akarták elveszíteni. Bécs álláspontja azonban egyre merevebb lett. A Monarchia kormánya arra épített, hogy az olaszok, annak tudatában, hogy a németekkel is szembekerülhetnek, nem merik megkockáztatni a fegyveres konfliktust.
A német diplomácia erélyes akcióba kezdett, hogy Bécset álláspontjának megváltoztatására bírja. Nem sokkal azután, hogy Burián elfoglalta hivatalát és kiadta első utasításait a római képviseletnek, Wedel herceg megbeszélést folytatott vele az olaszok követeléséről. A német diplomata hangsúlyozta, hogy a Monarchiának jelenlegi helyzetében áldozatokat is kell hoznia. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az olasz követelések teljesítése Olaszország tartós semlegességét eredményezheti. Néhány nap múlva Wedel ismét visszatért a trentinói kérdésre, kifejtve, mennyire fontos, hogy a feszültség ne növekedjen.
Rövid időre úgy látszott, hogy a németeknek sikerült úrrá lenni a helyzeten. Diplomáciai fellépésük Rómára is mérséklően hatott. Január végén az irredenta mozgalom ismét háttérbe szorult, a háborúellenes hangulat megerősödött. Ebben része volt az antant december közepe óta egymást követő kudarcainak is, de elsősorban annak,' hogy az olasz háborús felkészülés még nem fejeződött be. A katonai szakemberek kifejtették: Olaszország március elej-éig nem lesz abban a . helyzetben, hogy háborút kezdjen."